„Sehol sem vagyok annyira hasznos, mint itthon”

Tanulás, munka, szerencse – csak ennyi kell a sikeres és boldog élethez

„Sehol sem vagyok annyira hasznos, mint itthon- ezzel a mondattal fogalmazta meg a Dinamit konferencia örökös üzenetét Takács Kató Kata, a fiatal jogász, aki meghívott előadóként lépett színpadra március 9-én a Kultúrpalotában. Harmadik alkalommal szervezte meg a Dinamit Sikerkonferenciát a MIT – Magyar Ifjúsági Tanács, ezúttal 12 előadóval és három extraprodukcióval várták a fiatalokat Marosvásárhelyre a szervezők. A célközönség a középiskolás és egyetemista korosztály volt, de ezúttal is színes volt az odalátogatók sora, hiszen kisgyerekes családok és nagyszülők is helyet foglaltak a közönségben a sok kíváncsi pályaválasztó között.

Összesen 310 résztvevő látogatott el a Dinamit előadásokra, akik a nap végén számos jó tanáccsal térhettek haza. Minden előadó próbált megfogalmazni néhány motiváló útravalót a sikeres és boldog élet eléréséhez. Két dolog azonban minden előadó tanácsai között ott volt, mégpedig a gondolat, hogy rengeteget kell tanulni és dolgozni azért, hogy elérjük céljainkat, de mindvégig szeretni kell, amit csinálunk, mert csak az tehet boldoggá bennünket.

Január-Február

53486517_433864214024162_8189464106084859904_n

Az újévet pont olyan örömmel kezdtük, mint ahogy az óévet befejeztük. Az év ezen időszaka mindenkinek azzal kezdődik, hogy számot vet az előző évről és nagy reményekkel tervezi az elkövetkezőt.

53679376_303264703693355_6332902361391955968_n

Nincs amiért tagadni, hogy nekem is ilyenképpen telt, de talán nem is baj. Nagy változás volt 2018-ban, hogy befejeztem az egyetemet és ideköltöztem egy évre, Udvarhelyre, szinte hihetetlen, hogy már a fele le is járt a projektnek, nagyon gyorsan telik az idő. Lassan menni kell haza, vagy valahova máshova, de persze az embernek mindig vannak tervei, kell is, hogy legyenek. Ahhoz még túl messze érzem a végét, hogy bármit is véglegesítsek, arról nem beszélve, hogy nem is szeretnénk, hogy vége legyen. Na de végtére is csak egy dologban bízok erre az évre, hogy pont olyan jól és eseménydúsan teljen, mint az előző. Ragadjatok meg és használjatok ki ti is minden alkalmat, hogy felfedezhessetek új dolgokat, megismerhessetek új embereket és nem utolsó sorban magatokat is.

A január első fele tehát pihenéssel telt számunkra, amiután újult erővel tudtunk belevágni az idei programunkba. Nem tagadom, lehet, hogy kicsit többet is pihentünk, mint szükséges lett volna, így kicsit nehézkesebben is ment a munkára való visszaállás.

Hogy hogyan töltöttük az elmúlt két hónapot?!

Ahogy korábban írtam, már decemberben elkezdtünk dolgozni valamin, valami egészen máson, mint amivel eddig valaha is foglalkoztunk, és tá-dá-dá ezt lett az eredménye!

53204873_568808933627637_5610451775162155008_n

Készítettünk egy társasjátékot (igen MI), ami a környezetünk megóvásáról, a jövőnk megmentéséről szól: Savethefuture. Természetesen angolul és persze nem csak gyerekeknek, a játék készítésének egész folyamatát élveztem, a mezők felfestésétől, a szabályok kitalálásán át a kártyák megtervezéséig és elkészítéséig. A játékkal főleg általános iskola 5-8.-os osztályai számára készültünk, de már játszottuk középiskolásokkal is.

53661823_2346589078933682_9166280170460413952_n3 iskola – 23 osztály – 8 tanár – közel 600 diák

Eddig 3 iskola – az Orbán Balázs Általános Iskola, a Baczkamadarasi Kis Gergely Református Gimnázium és a Benedek Elek Pedagógiai Líceum – 23 osztályába látogattunk el. Mondhatni töretlen sikerrel, abszolút pozitív csalódás volt, hogy a gyerekek milyen sok mindent tudnak angolul és mennyire jól tájékozottak. A tanárok lelkesedéséről nem is beszélve, szerencsénk van most is, ami a pedagógusokat illeti, hiszen nagyon segítőkészek velünk, és hálásak a mi segítségünkért is. Igazából két dolgon tudom én mérni, hogy vajon mennyire sikerült jól a társas, egyik az, hogy a gyerekek mennyire élvezik, a másik pedig, hogy a tanárok mind szeretnének minket újra és újra, más osztályokba is meghívni, azt hiszem ennél nagyobb dicséret nem is kell.

Persze ennek is megvannak a maga nehézségei, és azt sem szeretném mondani, hogy egy pillanatra sem untuk meg játszani. Minden osztály más, minden kör egy újabb kihívás és élmény, a figyelem megtartása, a fegyelmezés és a kommunikáció persze sokkal egyszerűbb, mint a napközikben volt (azért meg kell valljam kicsit néha hiányoznak a kicsi gyerekek őszinte reakciói.), de nagyon jó ilyen tapasztalatokat is szerezni. Most aztán tényleg bepillantást nyerünk a gyermeki fejlődés minden szakaszába, az egészen kicsi gyermektől a már-már szinte felnőtt tinédzserig.

Az iskolai foglalkozásokon kívül természetesen idén is folytattuk az angol klubot, amin látszanak kicsit a vakáció okozta sebek, de szerencsére a most látogatott iskolákból is több érdeklődő van. A klub minden csütörtökön az UFF irodában 18.30-tól várja lelkes tagjait.

53489183_2624010927627560_6750605905366089728_n

Az egyéb tevékenységek ideje majd lassan-lassan, a tavasszal jön el, már várom nagyon, jó érzés, amikor a természettel együtt az emberek is megújulnak, tele lelkesedéssel és szeretettel vágnak bele a mindennapokba.

A tél a kirándulási kedvünket is megrekesztette kicsit, jobban esik a nagy hidegben megnézni egy részt a kedvenc sorozatodból, paplan alá bújva, kakaót majszolva, nem tagadom, de várom, hogy újra menjünk. Tudom, a tél a téli sportokra való, Esra és Gökhan el is mentek egyszer síelni, de én nem bánom, hogy nem, talán jövőre.

53311927_557759561377941_318912759225909248_n

Viszont így kicsi időt otthon is tudtam tölteni, anyukámék örömére, illetve egy jó barátomnak hála Belgiumba is ellátogathattam. Ez persze megint egy újabb kihívást eredményezett, ugyanis soha nem repültem még életemben egyedül, amúgy is csak egyszer ezelőtt. Amennyire izgultam pont annyira volt túl egyszerű az egész, de most már legalább ezt is tudom. Két történetet mégis meg kell említsek az utazással kapcsolatban, az egyik, hogy odaúton Budapesten a reptéren találkoztam egy spanyol önkéntessel, akit Bukarestből ismerek. Nagyon pici a világ! Visszafelé úton pedig online stoppal jöttem a reptérről Udvarhelyre, ahol az a szerencse ért, hogy akikkel utaztam a reptérről, ők is pont egy repülővel jöttek velem Brüsszelből. Belgiumról annyit, hogy csodaszép, pont ahogy elképzeli az ember a csatornákkal, az egyforma kis házikókkal és egy csomó vidám bicikliző emberrel. Szerencsére nagyon jó társaságban tölthettem az időt, és olyan boldog vagyok, hogy napról napra realizálódik bennem az a tény, hogy nyitottabb vagyok, mint valaha és tényleg szeretek új helyeket, embereket és szituációkat megismerni, mégha minden nem is megy egyből gördülékenyen. Sokat segített ebben, hogy szerencsére rákényeszerültem az angol nyelv minden napi használatára. Úgy érzem fejlődtem és azt is, hogy ez elindított azon az úton, hogy tényleg fejlődni is szeretnék, és ami az idegen nyelveket illeti belefogtam ismét a román nyelv szépségeinek elsajátításába. Szerencsémre nagyon jó tanárnőt és csoporttársakat kaptam, így a kezdeti nehézségek ellenére is motiváltnak érezem magam.

53303506_308779876370927_8928168205772390400_n

Hogy mit hoz a következő 5 (sajnos már csak 5) hónap azt kíváncsian várom.

Februári blog

Gyorsan telnek a napok ha az ember jól érzi magát. Már a februáris elrepült egy szempillantás alatt.
A hónap elején volt pár szabad napunk, ugyanis kiderült itt a tanulók kapnak féléves szünetet. Ennek
örültem, hisz egy kis pihenés mindig belefér. Az egy hetet főként otthon töltöttük, összeszedtük magunkat. Mikor kedvünk volt átmentünk Marosvásárhelyre Esraval és Gökhannal.

53317812_2778472609044682_2286004808676540416_n

 

52326980_394942931333955_5859421060692180992_n

Körbejártuk a várost, és egyértelmű volt hogy meg kell nézzük a mekit is. Vásárolgattunk, kávéztunk, és még moziba is beültünk. Másnap elugrottunk Merciért.

Az irodában várt ránk már a munka, na meg az iskolák. Mivel a társasjáték kész lett még január
végén, és az utolsó simításokat is be tudtuk fejezni, így az volt tervben hogy ezzel megyünk az iskolákba.

53201009_506529393204186_3187529129985572864_n

Ötödiktől nyolcadig osztályig terveztünk menni, de mivel időnk és kedvünk is volt néha elmentünk
alsóbb osztályokba, és középiskolásokhoz. Úgy láttam mindenki élvezte hogy játszhat a játékkal egész
órán és így sajnos elmaradt a dolgozat írás.

52816597_2272024463086839_38384981717811200_n

Örömmel mentünk oda ahova hívtak, és próbáltunk lelkesek maradni a 20. alkalom után is. Minden egyes osztály más volt, nem csak angol nyelv tudásban.Voltak különbségek egyes osztályok között, de ez nem rontott a játékélményen. Reméljük hogy mindenki tanult valami újat, hisz a játék célja volt a játszva tanulás. Ezzel a társasjátékkal egészen február végén tevékenykedtünk és a jövőben is látogatni fogjuk az iskolákat.

53458176_349142945690770_303538069091385344_n

Egyik hétvégén aztán a lányokkal átmentünk Csíkszeredába, ahol kávéztunk egyet a Frei Kávézóban.

52845373_1936626609793880_6613468617512058880_n

52426893_371795670318937_6577349909647720448_n

A február lassan közeledett a végéhez, és mivel volt pár szabad napunk,gondoltam ’’hazaugrok’’ egyet.