Színes hétköznapok – Merci októberi blogja

Október

45624462_298289097684390_632980314305593344_n

A hónap során már-már valamiféle rend állt be az életünkbe. Kialakult a napirendünk a napközikben és a felkészülési napok az irodában. Persze egyik hetünk sem egyforma a másikkal, azt hiszem jó tanulás ez, ami a rugalmasságot illeti. Nem lesznek szürke hétköznapjaink a következő évben, illetve a következő 9 hónapban. Mindig azt mondjuk, hogy van még egy évünk. De már nincs! Nagyon hamar telik az idő, szinte hihetetlen. Ez a hónap azért is volt kicsit zűrzavaros, mert mindegyikünk töltött otthon egy kis időt. Arról nem is beszélve, hogy az iroda is szinte üres volt a hónapban, mindenkinek volt valami dolga a nagyvilágban. Egy jófajta irigység öntött el a minap, remélem lesz nekem is olyan szerencsém az életben, hogy olyan munkahelyet kapok, amikor lehetőségem nyílik ennyit utazni. Én egy hétre mentem haza, ami valójában csak négy éjszaka volt. Hazafele az egyetemi tánccsoportom egyrészével meglátogattuk a kőrösfeketetói vásárt és a mérai bált. Ezután egy éjszakát Gödöllőn töltöttem, a volt egyetememen. Kicsit kettős érzésem volt. Olyan, mintha csak egy hete jöttem volna el és el kezdtek hiányozni az ottani élmények, egy egész kicsi univerzum volt ott, mindig történt valami, mindig találkoztál valakivel, minden pillanatban zajlott az élet a barátaiddal és mindig ismertél meg új embereket. Szinte pont ugyanolyan, mint a mostani életünk, de egy más vonalon. Szóval valahol szerettem volna a részese lenni megint, másrészről pedig örülök, hogy ilyen jó élmény volt és a szép emlékek maradnak meg és vége van és sok új lehetőség kinyílt előttem. Az otthon eltöltött idő jó volt. Persze szeretek a családomtól függetlenül élni, és már rég nem élek otthon és szinte minden nap beszélünk – és hála a technika csodálatos fejlődésének, még a nagymamámmal is tudunk videochatelni – de azért jó volt kicsit velük lenni. Hazafelé úton Nagyváradon éjszakáztam a Bukarestből megismert önkénteseknél. Nagyon kedvesek voltak és kellemes időt töltöttünk együtt, megmutatták a várost és még táncolni is elvittek. Vasárnap estére hazaértem. Zsuzsi volt csak itthon, s habár jól töltöttük az időt kettesben, éreztük Esra és Gökhan hiányát.

45488868_310615369529122_5265522706807259136_n

A hónap tehát így telt, kicsit kettesben, kicsit hármasban, kicsit négyesben vágtunk bele a heti projektekbe. A hónap témája természetesen az ősz volt, tanultunk színeket, számokat, gyümölcsöket, zöldségeket, állatokat a napközikben. A gyerekek nagyon ügyesek, nincs nehéz dolgunk, még egy-egy óvónéni is meglepődött, hogy milyen hamar és könnyen tanulják az angolt a gyerekek. Nem hiába, a technológia ott van a mindennapokban és bármennyire is furcsa számunkra, hogy ilyen kicsi korban mennyire tisztában vannak a telefonok és a számítógépek működésével, meg kell hagyni angol szempontjából is megláttuk az előnyét. Nagyon szívesen kommunikálnak velünk a foglalkozásokon, részt vesznek a feladatokban. S persze egy csomó, a tárgyhoz egyáltalán nem kapcsolódó dologról is szívesen beszélgetnek, ami sokszor mulattató számunkra. Nehéz elhinni néha, hogy milyen hamar, milyen szoros és közvetlen kapcsolat kialakítására képesek. Jó érzés, és nagyon kikapcsoló számunkra maga a felkészülés folyamata, színezni, vágni, ragasztani, dalokat keresgetni. Rég nem csináltam ilyesmiket, az biztos. A tanítás még van, hogy nem tökéletes, de nagy segítséget kapunk az óvónőktől, főként, ha a fegyelmezésről van szó. Nem egyszerű néha az sem, hogy a törökök nem beszélnek MÉG magyarul, így a folyamatos kommunikáció fenntartása a gyerekekkel, illetve a pedagógusokkal van, hogy döcögős. De érezhető, hogy egymást is egyre jobban megszokjuk és kezdünk rájönni, ki melyik részen erősebb és próbáljuk kiegészíteni egymást. És az óvónéniktől tanult és ellesett cselekkel a gyermekek figyelmét sem nehéz megőriznünk.

45537547_2319756168248342_2753699310959853568_n

Ami nem egyszerűsíti a dolgunkat, hogy gyermek és gyermek között hatalmas különbségek vannak és ez koruk függvényében is sokat változik. De sokszor egészen jól sikerül ráérezni, hogy mit változtassunk a feladatokon menetközben. A kötelezőn túl, egyszer volt alkalmunk elkísérni a gyerekeket bábszínházba is. Nem egyszerű megtartani a rendet az óvodán kívül és valahogy a felelősségérzete is megnő az embernek, nehogy bármi történjen. De jó élmény volt látni, hogy milyen lelkesek voltak egy új élmény felé.

45546581_252883522045798_2975150225628332032_n

A középiskolások számára elindítottunk egy angol nyelvű társalgási klubot, ahol hol többen, hol kevesebben vagyunk, de számunkra is felüdülés, kicsit komolyabb témákról beszélgetni. Úgy gondolom ők is élvezik és remélem hasznosnak is találják majd. Próbálunk barátságos légkört teremteni és inkább részesei és összefogói lenni a klubnak, mintsem, hogy irányítói. A feladatok kitalálása talán nehezebb, mint kicsi gyerekeknél. Természetesen nincs mindenki egyszinten, de aki egyszer betért hozzánk, arról szívesen állítom, hogy nagyon ügyes, sokaknak csak egy kis bátorságra lesz szükségük, reméljük általunk ezt is megkapják. Viszont komolyabb témákról, nem iskolai keretek között, játékosan, de mégsem játszva nem is olyan egyszerű beszélgetni. De mindenképp jól alakul a dolog.

45635503_1942721626022879_6460339414068363264_n

A programok mellett jutott persze a szórakozásra időnk. Elmentünk egy gólyabálra, mondanám, hogy megnéztük, de látni épp nem láttunk semmit, annyian voltak. Elképesztő mekkora hagyománya van és érdeklődés övezi itt a városban ezt az eseményt. Végül is rengeteg diák, fiatal van a városban, de akkor is! Na de szép is ez, ha van, ami egyben tartja a diákságot. Esrával és Gökhannal megjártuk a Békás-szorost és csónakáztunk a Gyilkos-tavon, nagyon szép időnk volt, itt igazán meg tudtunk pihenni. Zsuzsival pedig a környékünk szépségét és nyugodtságát sikerült megtalálnunk egy kirándulásunk alkalmával. Én személy szerint benéztem egy táncházba is. Persze az ember új helyen, sok ismeretlen ember között kívülállónak érzi magát, de nagyon magával ragadott, hogy itt ennyi ember ápolja ezt a hagyományt.

45688002_2292777364279577_944101775223291904_n

Augusztusi és szeptemberi gondolatok

 

Kedves olvasó!

 

Ha nem ismersz hadd mutatkozzam be egy pár sorban!… Ha pedig igen, akkor a üdvözöllek a blogon!

A nevem Hajdú Zsuzsi. Békéscsabáról jöttem és nagy családban nőttem fel. 7 testvérem van. (Igen jól olvasod.) Én magam 19 éves vagyok, és idén fejeztem be a középiskolát, azaz sikeresen leérettségiztem. Hobbijaim közé tartozik a foci, gitározás, éneklés. Szeretek továbbá olvasni, rajzolni, zenét hallgatni, filmet nézni, utazni stb. Imádom a jó  zenét, a  kutyákat, és a majonézt! Elvagyok egy kávé/tea és egy könyv társaságában órákig, de számomra a legfontosabb családom és a barátaim így ha tehetem velük vagyok.

Ezek után felmerülhet benned a kérdés akkor miért vagyok itt Romániában, és miért nem inkább egyetemen tanulok? Mit csinálok itt? Vagy egyáltalán hogy miért írom ezt a blogot?

Nos, ahogy azt sokan tudják már, én és 3 másik bátor önkéntes 1 évet fogunk eltölteni Székelyudvarhelyen. Mindenki különböző okokból jött ide. Van aki az egyetem után ki szeretne valami újat, izgalmasat próbálni, van aki jót akar tenni egy közösségért, van aki világot szeretne látni.

Én is hasonló ambíciókkal, és sok-sok reménnyel jöttem ki ide. Szeretnék egy új közösség tagja lenni, beilleszkedni, segíteni, miközben másokat is megismerhetek, és tapasztalatot gyűjteni milyen is az igazi nagy betűs élet.  Egyik fő célom hogy kitaláljam mit akarok az élettől, mit tanuljak, és hogy jobban megismerhessem magam. Az Erasmus + EVS erre mind remek lehetőséget adott, és rögtön a mélyvízbe dobott. Na de nem szó szerint.

44262555_441283799750529_2643200569916784640_n

Miután eldöntöttem hogy én bizony még nem jelentkezek egyetemre (mivel nem is tudtam merre tovább), és egy évet önkéntesként szeretnék dolgozni/létezni, felvettem a kapcsolatot az UFF irodával, akik később szerencsére a fogadó szervezetem is lettek. Ezután pár megbeszélés, papírok, személyes találkozók,  több órás felkészítő a küldő szervezetem (FIVE) jóvoltából (amiért igazán hálás vagyok), és azon kaptam magam hogy már pakolom is a  bőröndöm.

Pontosan augusztus elsején költöztem át Békéscsabáról Székelyudvarhelyre. Őszintén számomra ez nagy lépés volt ugyanis még sose laktam egyedül, na meg nem is költöztem el sehova. Így utólag visszagondolva, megérdemlek egy vállon veregetést amiért édesanyámat is megtudtam győzni arról hogy elég felnőtt vagyok ehhez az egészhez, holott még magamban sem bíztam eléggé. Mára már tudom hogy nagyon jó döntést hoztam, és semmi baj nincs azzal ha félünk az ismeretlentől.

44088719_300653170767726_3966713146114048000_n

Az augusztus főként ismerkedéssel telt. Megismertem a magyar szobatársam, Mercit, tovább az egész UFF csapatot, a mentoromat, és még “pár” embert. Az első hetek gyorsan és izgalommal teltek. Később csatlakozott hozzánk a két török önkéntes is, Esra és Gökhan. Nagyon kedvesek, barátságosak mindannyian, és örülök hogy velük dolgozhatok. (Olvassátok az ő blogjaikat is!)

Miután teljes lett a csapat, nem lógattuk a lábunkat egy percig sem. Utazás utazást követett. Voltunk Bukarestben, On-Arrival Traningen ahol Romána minden pontjáról érkeztek önkéntesek. Nem túlzás ha azt mondom nemzetközi hangulat volt. Az itt megismert barátainkkal volt szerencsék még találkozni, ugyanis még volt időnk egy gyors túrára mielőtt a munka elkezdődött volna. Csapatépítők, angol-tábor, találkozók, így telt az augusztus.

44267147_239789140227670_5349718518373810176_n

 

Szeptemberről egyeztettünk az ovikkal, akik örömmel fogadtak minket. A hónap közepétől rendszeren tanítunk az óvodákban angolt. A gyerekek aranyosak, kíváncsiak és nagyon barátságosak, a pedagógusok pedig segítőkészek és kedvesek. Megnyugtató számomra hogy mindenki így fogad minket, és mindenben készek segíteni. Elszálltak a kezdeti félelmeim is mint például, hogy fognak viselkedni a gyerekek, kell- e őket fegyelmezni, vagy hogy egyáltalán hogyan tanítsak? Mert tanítani nagyon nehéz.

Korábban már volt tapasztalom gyerekekkel, de azért az egészen más mikor 20-25 kisgyerek figyelmét kell lekötni és még hasznos dolgot is tanítani nekik, mindezt játékos módon. Majdnem egy hónap elteltével kijelenthetem hogy mind a négyen kezdünk belejönni, és szeretjük amit csinálunk!

44096311_107203316888763_2500967926136307712_n

Továbbá próbálunk segíteni a nagyobbaknak is, a középiskolásoknak. Szerveztünk nekik egy english speaking class-t ahol témákról beszélgetünk angolul. (Advertisement: Csütörtökönként fél 7-től az UFF irodában tartjuk és minden középiskolást szívesen várunk!)

A várost is lassan felfedezzük a többiekkel – szórakozóhelyeket, éttermeket – ami nagyon sok lehetőséget rejt magában. Igyekszünk minél több közösségi programon részt venni, tényleg beilleszkedni.

Ahogy a szeptember végéhez érek elcsodálkozom hogy már bizony eltelt két hónap, és csak 10 maradt. Ez megnyugtat de valahol el is szomorít. Az idő repül ha jól érzi magát az ember. Szeretek itt élni, az emberek nagyon nyitottak és kedvesek, a város szép és a hely csodálatos!

44081452_312161939515432_1100371673502187520_n

 

August and September

Hello all;

IMG_0505

My name is Gökhan, from Turkey. I’m a volunteer in Székelyudvarhely. It has been 45 days since I came here and I want to share my first impression of the city and my life here.

First of all, I should say that my expectation was a bit different from what I saw. This city is more active and social than I thought.  People are friendly and smiley, sometimes It’s a problem to communicate with them but soon I believe that I will solve this problem by learning Hungarian. My co-workers are so kind, we have already became friends. We had enjoyable activities in that short-term such as English camp, team building meetings, concerts and so on. I even participated in a wedding ceremony of one of my colleagues and I loved it very much.

Basically, I can say that I’m here to provide utmost benefit for a target group. It could be kindergarten kids, high school youngsters or a part of the society. We started in kindergartens by teaching English at the basic level. Communication with such small kids it’s the most difficult part of this right now, but it will be easier when we get used to each other. Also, we are planning ‘English Speaking Hour’ event for youngsters who are interested. Our aim is to improve their speaking skills and make them feel comfortable while speaking English. That will be a great opportunity for them to express themselves to foreign people. In addition as volunteers, we are helping our co-workers about on-going projects. It’s just a beginning,  we’ll add new projects to benefit society.

Everything is on the right track so far. My new life exceeded my expectation. I’m glad to be here. I hope I can say the same thing at the end of my project.

Introduction and the first month

 

Esra1

Hello everyone;

I am Esra Uz. I am from Turkey. I have been in this city for 1 month as an EVS volunteer.  After this 1 month, I can share my first impression of this city and my project.

When I first stepped into that city, I thought it is a really small city after mine. Then I discovered here and it really exceeds my expectations. The social life is very colorful and people are really friendly. I went to pubs and festival also a wedding here.I had so much fun and I met with nice people.

Esra 2

After our first 2 days, we went to Varsag for English camp. We met with so many high school students and we spend 4 days together. We had a lot of exercises and games to practice English. We talked with them about our stories, ‘Who are we?’  and ‘Why did we come here?’. They were really interested about us and we became friends with them.

Merci 4

Then I had on arrival training in Bucuresti. We were about 30 volunteers there who are from different cities in Romania. The trainers presented us details of the EVS program, our rights, and our responsibilities. I had 1 week with other volunteers. That was a great week with games, parties and wonderful people from different countries.

Esra 4

After I came back to the city we went to Parajd with our colleagues for team building. There was a salt mine and it was very interesting for me. We played in the adventure park and enjoyed the salt pool with our colleagues. That was the first step to becoming a team.

Esra 5

I had amazing trip in Romania for a week with my friends. We went to Sighisoara, Transfagarasan, Sibiu, Craiova and Brasov. I really liked the architecture in these historical cities. Also when I saw Transfagarasan, I believed that is the best road in the world. That trip was unforgettable for me.

Esra 6

Thanks to EVS, you can learn the local language of another country. I have 2 different languages courses because I am living in the Hungarian region. For that reason, I have Romanian and Hungarian classes. Hungarian is easier for me. Because I think it’s little bit similar to Turkish. I hope that end of the year I will speak Hungarian fluently.

Esra 7 Esra 8

My project is taking place in kindergartens and primary schools. This term I am working in kindergartens, I am playing with children and teaching them some basic English. They are really interested in us and they are so cute. Sometimes it is really hard to communicate with them because of language. I hope I will get used to it. Also, some children can speak a little bit English and I was really surprised about that. Other times I am working in the office jobs. This week we will have an English Club with young people. It will be a new project for us. I am looking forward to that meeting.

Esra 9

For now, everything is going well. As I said these are more than what I expected. I believe it will continue like that.

 

Life is just a bowl of cherries :)

 

Szeptember

 

Szeptember elején lezajlottak az első találkozások a napközik igazgatónőivel és pedagógusaival. Nagyon megnyugtató volt számomra, hogy ilyen nagy örömmel és lelkesedéssel fogadtak bennünket. Igazán kíváncsiak ránk és minden segítséget megkapunk ahhoz, hogy együtt tudjunk tanulni a kisgyerekekkel. A szeptember első hetei még nem zajlottak oktatással, hiszen a gyerekeknek is szokniuk kellett az új vagy a nyári vakáció miatt rég nem látott óvodát.

Így lehetőségünk nyílt egy kis kirándulásra. Rengeteg ötletet kaptunk, hogy miket lenne érdemes megnézi szerte az országban, így nem volt könnyű dolgunk eldönteni, hogy merre is vegyük az utunkat. Ilyenkor is hálás voltam, hogy van csapatunkban egy fiú, ő egészen máshogy, sokkal egyszerűbben gondolja át a dolgokat, ami sokszor megkönnyíti döntéseinket. Az utazásunk a következőképp alakult: Székelyudvarhely – Segesvár – Nagyszeben – Transzfogaras – Craiova – Törcsvár – Brassó – Székelyudvarhely.

Merci2

Utunk minden állomása lélegzetelállító volt. Az utazás maga pedig hatalmas élmény. Mivel hosszasan nem szervezkedtünk előtte minden percünk kiszámíthatatlan volt és ez nagy szabadságot adott ahhoz, hogy bármikor bármiről dönthessünk. Hogy éppen mit akarunk megnézni, hol akarunk több időt tölteni, illetve az is, hogy aznap hol alszunk. És minden kérdésben, közösen, csapatként hoztunk döntést. Az első éjszakánkat egy nevenincs kis helyen töltöttük Nagyszeben belvárosának közelében. Nagy szerencsénk volt vele, hiszen akkor jutott csak eszünkbe, hogy nincs hol aludjunk, amikor átléptük a város határát. Ezután a Transzfogarason át mentünk Craiova-ba. Craiova igazából a fő célpontunkká vált, hiszen Bukarestben szerzett új barátaink nagy része ott tölti az önkéntességét. A város nem vált a szívünk csücskévé, de az emberek annál inkább. Azok az emberek, akik egy hét ismeretség után befogadtak bennünket otthonukba és a legnagyobb szeretetüket adva láttak bennünket vendégül nem csak egy, hanem két éjszakán át. Nagyon nagy élmény volt viszont látni őket, és érezni azt, hogy ilyen rövid idő után is ilyen közvetlen kapcsolatok alakulhatnak ki. Még ha ez csak erre a rövid időre tart, amíg itt vagyunk Romániában.

Merci3

„egy hét ismeretség után befogadtak bennünket otthonukba és a legnagyobb szeretetüket adva láttak bennünket vendégül”

Craiova után Törcsvárra indultunk. Az út során megálltunk pihenni, ahol egy nagyon aranyos román nénike árult. Egy szót sem értett abból, amit mondunk, s mi is keveset, de maradandó élmény lett számunkra, amit a kérésére készített szelfivel meg is örökítettünk. Fáradtan érkeztünk meg úticélunkhoz, ahol sátrazni akartunk, de nagy meglepetésünk drágább volt a kemping, mint egy hostel foglalása. És tanultunk egy fontos tételmondatot még Bukarestben „Eu sunt voluntar, nu am bani”. Így úgy döntöttünk, hogy Brassóba megyünk és ott benézünk egy couchsurfing találkozóra, hátha kapunk szállást valahol. Hát szállást nem, de új barátokat ismét találtunk. Miután másnap megnéztük Brassó városát hazaindultunk. Amilyen jó volt az út, pont olyan jó volt hazaérni is, kicsi szeretett városunkba. Akármerre is visz az utad, jó, ha van egy otthon, ahova visszatérhetsz.

Hazaérkezésünk után fogtunk neki igazán a következő egy év munkájának. Az így szerzett tapasztalatokról még később fogok beszámolni. De egyelőre csak annyit tudok mondani, hogy minden percét nagyon élvezzük. Kezdetben nehéz volt elképzelni számomra, hogy hogyan fognak zajlani ezek a foglalkozások, hiszen a törökök nem tudnak magyarul, s még ennyi gyerekkel egyszerre sosem volt tapasztalatom. De minden köszönetem megilleti a pedagógusokat, hiszen segítségükkel meglepően könnyen zajlik minden, és a gyermeket is, nagyon ügyesek figyelmesek és könnyen tanulnak, az a szeretet pedig, amit kapunk tőlük szinte felfoghatatlan és megmagyarázhatatlan. Sokan mondják, hogy gyerekekkel lenni igazán jó, így örökre fiatal marad az ember. És ez így is van.

Augusztus

         

   Én érkeztem elsőként a csapatból. Már az út elég élménydúsra sikerült, mivel úgy döntöttem egyedül vágok neki az útnak autóval, ezelőtt még ilyen hosszan sosem vezettem, persze a telefonom lemerült, autóstöltőm nem volt, a benzinkúton csak románul beszéltek és természetesen az eső is elkezdett szakadni. Nem is ragoznám tovább, de hát tudjuk minden kezdet nehéz. De csak ideértem, s rájöttem, hogy igen, megkezdtem a saját tanulásomat és a kicsi dolgokra is büszkének kell lenni, ha megtudod csinálni. Igazából minden meg lehet oldani, csak akarni kell. Szóval mint mondtam én voltam az első, aki megérkezett. A lakás nagyon szép és kellemes volt a környék, de üres, nagyon üres. Aztán ahogy egyre többen lettünk megtelt élettel és mára már az otthonunkká vált. Persze izgalmas volt várni, hogy milyenek lesznek a többiek. Zsuzsival egyszer találkozunk ezelőtt, mivel egy küldőszervezettől jöttünk, de az persze nem volt elég arra, hogy megismerjük egymást. Esrával és Gökhannal pedig egyáltalán nem ismertük egymást. És ahogy ez lenni szokott sok kérdés felmerült bennünk, hogy milyenek is lesznek, csak egy egészen más kultúrából jönnek, más szokásokkal. Én személy szerint kicsit tartottam

 

Merci1

 „a közös élmények azok, amik igazán megerősítik az emberi kapcsolatokat”

 

az angol beszédtől is, mert hiába tanultam és tudok sok mindent, az egészen más attól, mint ahogy az életben használod az idegen nyelvet. Erre csak annyit mondok, hogy aggodalomra semmi ok! Egy titok van, amit talán elárulhatok, merni kell beszélni! Na de visszakanyarodva minden elvárásomat felülmúlták az emberek. Mindenki más személyiség, aktív és lendületes fiatal és nem csak a munkában, hanem a szórakozásban is hamar megtaláltuk a közös hangot.

A várost is nagyon megszerettem, kisváros ugyan, de tele van élettel. Korábban csak látogatóban jártam itt és akkor is tetszett, szép kis városkának tűnt, de ennyi. Igazából csak úgy tudsz megismerni egy helyet, ha benne élsz és mondhatom talán mindannyiunk nevében, hogy nagyon szerencsések vagyunk, hogy pont itt, ebben a városban kaphattuk meg új otthonunkat.

Azt, hogy ilyen hamar otthon érezhetem magam, nagyon nagyban köszönhetem azoknak, akikkel együtt dolgozunk az irodában, hiszen az első pillanattól rendelkezésünkre állnak mindig és mindenben. Lehet szó bármiről és bármikor, ha szükségünk van bármire, ha utazást tervezünk vagy akár csak meg akarunk inni egy sört este. Azon túl, hogy egy fiatal és lendületes csapat részei lehetünk, új barátokra is tehettünk szert. A csapatmunka legfontosabb eleme pedig a csapat. Ezért szeptember elején szerveztek számunkra egy csapat-összerázó hétvégét, Parajdon, ahol megnéztük a bányát és fürödtünk is egyet, de persze nem maradhatott el az esti sütögetés sem. Ezek a közös élmények azok, amik igazán megerősítik az emberi kapcsolatokat. Nagyon élveztük attól függetlenül is, hogy elég fáradtan érkeztünk erre a hétvégére.

Előtte ugyanis egy hetet Bukarestben töltöttünk. A program részeként kötelező egy úgynevezett On Arrival Training. Mielőtt elindultunk be kell vallanom voltak fenntartásaim. Hát nagyon pozitív csalódás volt, azt kell, hogy mondjam. Pont azok a dolgok váltak az esemény előnyére, amik előtte elrettentettek. Először is találkozhattunk sok új emberrel, akik szintén Romániát választották projektjük országaként. Ez valójában egy nagyon gyakori kérdés volt, mielőtt eljöttem otthonról, no nem a barátaim körében, nekik egyértelmű volt, hogy mennyire szeretem Erdélyt. De másokban felmerül gyakran a kérdés vajon miért Románia, miért nem mész inkább nyugatra. Igazából nincs is erre jó válasz szerintem, csak gyere el és meglátod. Másrészt amellett, hogy új barátokra tettünk szert, a mi kis családunk is közelebb került egymáshozMerci 4. A tréning alatt pedig nem csak a programról, kultúrákról és más emberekről tanulhattunk sokat, hanem saját érzéseinkről és személyiségünkről is. Én legalábbis úgy érzem sok „miért?” kérdésre kaptam választ és még több kérdés merült fel bennem, amiből megint csak tanulhatok. Igazából ez az egy év, amikor kizökkensz a saját komfortzónádból és belezökkensz egy másikba, ami szintén a tiéd lesz, sok mindent megvilágít számodra. Harmadrészt pedig Bukarest is új megvilágításba került azzal, hogy jó társaságban rengeteg új élményt szereztünk. A Bukarestbe való utazás során szembesülhettünk az itteni vasúti közlekedés csodáival is, ami külön élmény volt. Minthogy milyen hajnal 2-kor várni a vonatot egy kihalt vasúti állomáson, ahol még pad sincs és a vonat persze késik, vagy hogy igen, a vonat indulása előtt már biztos nem kapsz jegyet, de mégis haza tudsz jutni vele. De öröm az ürömben, hogy létezik az emberi jóság és két számunkra ismeretlen ember is, kérés nélkül segített rajtunk, mikor látták kétségbeesésünket.

 

Az első közös „munkánk” egy angoltábor volt, amit Székelyvarságban szerveztünk meg. Illetve mi csak segítettünk, amiben tudtunk, hisz még alig érkeztünk akkor meg. A tábor középiskolásoknak szólt, így megismerkedhettünk a helyi fiatalság egy részével is, akik nagyon ügyesek és nyitottak voltak. A tábor szervezése együtt zajlott a Székelykeresztúron működő ATA egyesülettel, ahonnan szintén érkeztek önkéntesek a táborba. Az első hónapunk közepén érdekes volt látni azt, hogy mennyire összeszokott az a csapat úgy munkában, mint barátokként félév alatt. S pláne érdekes erre visszagondolni így a második hónapunk végén. Látni mennyit változnak az emberi kapcsolatok az idő múlásával és az élmények gyarapodásával.

 39607973_434181480422995_6199023282973310976_n

Bemutatkozó

Sziasztok!

Merci vagyok Magyarországról. Balatonfüredről érkeztem július végén Székelyudvarhelyre. Ezt a blogot azért kezdtük el vezetni, hogy kicsit belelássatok ti is abba, hogy mi történik velünk az elkövetkezendő egy évben. A programban három másik önkéntessel dolgozom együtt. Zsuzsi szintén Magyarországról érkezett, másik két önkéntesünk pedig Törökországból, Esra és Gökhan.

Hogy ki is vagyok én és miért jöttem ide…

Tehát Ugrósdy Mercédesz a becsületes nevem és Balatonfüreden nőttem fel. Az utóbbi években Budapesten és Gödöllőn éltem az egyetem miatt. Idén tavasszal végeztem Gödöllőn a Szent István Egyetemen a mesterképzéssel, mint mezgazdasági biotechnológus. Az egyetemi éveim alatt többször jártam kint Csíkszeredában, mint Makovecz ösztöndíjas hallgató. Ez idő alatt nagyon megszerettem a környéket és az embereket. Ezért is döntöttem úgy, hogy szeretnék visszajönni errefelé. És most az egyetem végeztével, még a munkába állás előtt gondoltam kipróbálok valami újat és eljövök Székelyudvarhelyre, mint EVS önkéntes.

Hogyan is kerültem ide…

Az Erasmus + program keretein belül működő EVS révén fogjuk a következő 1 évet Székelyudvarhelyen tölteni.

Az önkéntes szolgálat nem csak azért jó, mert másokon segíthetsz, hanem mert te magad is fejlődhetsz. Erről tanúsítványt is kapsz a program végén, ez az úgy nevezett Youthpass akár a munkaerőpiacon is hasznodra lehet.

Ha kíváncsi vagy milyen lehetőségeid vannak, itt körül nézhetsz. Én személy szerint (jobban mondva, egy barátom találta a programot és azt mondta „Merci ezt pont neked találták ki”) egy facebook csoportban találtam ezt a programot. Ehhez csak annyi személyes megjegyzést fűznék hozzá, hogy mindig járjatok nyitott szemmel, mert a világ tele van lehetőségekkel.

Kikkel fogok együtt dolgozni…

Mint említettem, három másik fiatal is részt vesz a programban, Zsuzsi, Esra és Gökhan, akikkel nem csak együtt dolgozunk, hanem együtt is élünk.

Mind a négyen az Udvarhelyi Fiatal Fórumhoz (UFF), mint fogadószervezethez érkeztünk az önkéntes szolgálatra.

A küldő szervezetem pedig a gödi székhelyű Fiatalok a vidékért egyesület (Five).

Mit is fogunk itt csinálni…

A projekt témája kreatív angol oktatás napköziseknek és kisiskolásoknak. A projekt időtartama 1 év (2018. augusztus 1. – 2019. július 31.) Az év első felében napközikbe járunk foglalkozásokat tartani, partnerintézményeink a Zsibongó, a Kipi-kopi, a Ficánka és a Villanytelepi napközik lesznek.

Emellett tervezünk (nemcsak) középiskolások számára angol nyelvű társalgási klubot indítani.

 

 

 

Gólyabál naptár

GIMI gólyabál október 5.
REFI gólyabál október 12.
PEDA gólyabál október 19.
KÓS gólyabál

MARIN PREDA gólyabál – más helyszín

október 26.

október 26.

BÁNYAI gólyabál – más helyszín november 2.
PALLÓ gólyabál – más helyszín november 2.
MEZŐ gólyabál november 9.
Egészségügyi Posztlíceum gólyabál november 16.
VÁROSI GÓLYABÁL november 23. 

7. Székelyföldi Peron Music Tehetségkutató Fesztivál

Az Udvarhelyi Fiatal Fórum és a Peron Music Alapítvány pályázatot hirdet a Erdélyben működő, feltörekvő zenekarok részére, a 7. Székelyföldi Peron Music Tehetségkutató Fesztiválon való részvételre. A pályázat kétfordulós.

I. Forduló – jelentkezés:
A zenekarok 1 saját szerzeménnyel pályázhatnak, melynek linkjét a pályázati űrlapon kell megadni. Kizárólag YouTube linkeket áll módunkban elfogadni. Kérjük továbbá a pályázó zenekarokat, hogy a lehető legjobb minőségű felvételre törekedjenek. A kitöltött űrlap mellé kérünk csatolni 1 db nagyfelbontású zenekari fotót “jpg” formátumban.

Jelentkezési határidő: 2018. október 31., 23:59
Jelentkezési űrlap:https://docs.google.com/forms/d/1tnaLw8zRO1nd054C4w7VdstXDzHfJCovSINRwaV2_FM/edit

A beérkezett pályázatokat zsűri bírálja el. A pályázó zenekarok közül összesen 10 előadót hívunk meg a döntőre, amelyről professzionális, digitális technikával készült videó- és hangfelvétel készül.

II. Forduló – döntő:

A fesztivál helye: Székelyudvarhely, Siculus Ifjúsági Ház (Kossuth Lajos utca 20 szám.)

A fesztivál időpontja: 2018. november 17.

A döntőbe került zenekaroktól határozott fellépésű, produkció szintű előadást várunk, önmaguk bemutatásával. Minden zenekarnak 15 perc és maximum 3 dal műsoridő áll a rendelkezésére. A produkciók után a zsűri röviden szakmailag értékeli a zenekar teljesítményét. A számos értékes nyeremény túl a legjobb csapatot a zsűri delegálja a 2019. évi Öröm a Zene Tehetségkutató döntőjébe Budapestre.

2017-es döntőbe jutott fellépőinek a tehetségkutatón készült felvételeit itt tekinthetitek meg: https://www.youtube.com/playlist?list=PLT32c5fcphqZHZhgsbLpmilT-6ENJJlo-

Információ:
Hudák Tibor
+36302318534
hudak.tibor@peronmusic.hu

29. Erdélyi Labdarúgó Diákkupa

Kedves barátaink, Kárpát-medencei diákok, amatőr labdakergetők, sajtósok!

SZABÁLYZAT

JELENTKEZÉSI LAP

FELELŐSSÉGVÁLLALÁSI NYILATKOZAT

Egy híján harminc… Idén a 29. Erdélyi Labdarúgó Diákkupát szervezzük december 15-16-án – természetesen – a székelyudvarhelyi Városi Sportcsarnokban, ahol a hagyományos év végi, téli időpontban folytatódik a Kárpát-medencei focitörténelem. Idén a Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) is erősíti a társszervezők sorát, köszönjük nekik, hogy országos ernyőszervezetként kapcsolódtak a közel három évtizedes amatőr sportrendezvényhez.

Az ELDK tekintetében továbbra is töretlenül haladunk rövidtávú célunk teljesítése felé: az 50-es mérföldkő zökkenőmentes elérését szeretnénk megvalósítani. Akkor és azt követően mi lesz majd, az kiderül… Ami bizonyos, hogy ahogyan az első tíz év, majd a huszadik évforduló és az azt követő negyed évszázados, úgy a közelgő három évtizedes jubileum is bizonyosan kötelezi majd a mindenkori szervezőket és támogatókat a folytatásra, a mindig jobbra, a mindig többre, mert az ELDK – tudjuk – (sokkal) több mint egy bajnokság.

2018-ban a vándorserlegért ismét küzdenek majd hagyományos ELDK-s résztvevőink, melyeken kívül további Kárpát-medencei városok magyar egyetemista labdarúgóinak jelenléte is biztos az Erdélyben szervezett színvonalas bajnokságon. Terveink szerint 20 csapat verseng majd (de nem szabunk gátat az esetleges túljelentkezésnek sem, sőt…), melyeket 5 csoportba osztanak a szervezők. Szombaton, december 15-én reggeltől késő estig tartanak a csoportmérkőzések, vasárnap pedig a helyosztók és az egyenes kiesési szakasz következik, melyeket a trófea átadása követ. A csoportok sorsolását idén december 14-én, pénteken 20 órától tartjuk a Siculus Ifjúsági Ház konferenciatermében.

Az Erdélyi Labdarúgó Diákkupa története 1990-ben a Kolozsvári Góbék győzelmével kezdődött. Ezt követően temesvári hegemónia jellemezte a diákkupát, hét alkalomból hatszor temesvári csapat győzedelmeskedett (Temesvári Hidegzuhany 1991, Temesvári Bolyai 1993, Temesvári Góbék 1994-1997). Az utolsó temesvári győzelem után egy kivétellel (Marosvásárhelyi More Bestiarum 2002) csupán nagyváradi és kolozsvári csapatok diadalmaskodtak. 2003-tól szervezett diákkupák felváltva hozták a kolozsvári és a nagyváradi győzelmeket, ebből az időszakból a Kolozsvári Góbék és a Nagyváradi Zsukások versengése említésre méltó, ők felváltva vihették haza a vándorserleget (Kolozsvári Góbék 2005, 2007, Nagyváradi Zsukások 2006, 2008, 2009). A nagyváradi hegemóniát az ifjúság lendülete és játéktudása törte meg: 2010-ben és 2011-ben az Ifjúsági Sepsi csapata vitte el a vándorserleget. 2012-ben a Csíkszeredai Sapientia csapata állította meg a kétszeres győztest, 2013-ban tőlük hódította vissza a serleget az Ifjúsági Sepsi csapata. 2014-ben – a 25 éves jubileum évében – történelmet írtunk: először az ELDK történetében magyarországi csapat emelte magasba a trófeát, melynek tagjai igazi sportemberekhez méltóan lepték meg a szervezőket: az ELDK vándorserlegét felújították, csinos talapzatot kapott, amelyre az összes eddigi győztes nevét felvésették olyan módon, hogy hely marad még legalább 25 ELDK győztesnek is. 2015-ben szintén történelmet írtunk, a More Bestiarum 2002-es győzelme után ismét Marosvásárhelyre került az ELDK kupája, 2016-ban a F.R.Ady csapata megvédte címét, így ismét ők hozták Udvarhelyre a vándorserleget. 2017-ben első ízben a Young Boys csapata győzedelmeskedett, övék lett az ELDK vándorkupája, így várjuk őket idén is, hogy megvédjék címüket.

A közel harminc éves sorozat kezdeti éveinek szervezője a Brassói Magyar Diákszövetség (BMDSZ) volt, majd a lebonyolítást átvette az Udvarhelyi Fiatal Fórum (UFF) és az Országos Magyar Diákszövetség (OMDSZ), a huszadik rendezvény óta pedig a diákszövetség helyébe a Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetsége (MISZSZ) lépett. 2018-ban tovább bővült a szervezők köre, a Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) is csatlakozott az ELDK csapatához. A 29 éves sorozat a forradalom évét követő első decemberben, 1990-ben kezdődött a székelyudvarhelyi Városi Sportcsarnokban, ahol azóta minden egyes ELDK-ra sor került, ahol majd’ három évtizede tart megszakítások nélkül az erdélyi magyar diákok labdarúgó bajnoksága, a ’89-es történelmi fordulatot követő időszak legrégibb és legszebb hagyományokkal rendelkező amatőr ifjúsági sporteseménye.

Találkozzunk tehát december 15–16-án azon a székelyudvarhelyi amatőr sportrendezvényen, amely nem csupán a szokványos megmérettetést jelenti, amely nem egyszerűen labdarúgás, ahol a rangsor a fontos, hanem valóságos magyar (foci) történelem, a Kárpát-medencei magyar ifjúsági összefogás, az együttgondolkodás és a sport terén tenni akarás megvalósítása, számtalan maradandó emlék és barátságok születése is (idézet a 25 évet megidéző réztábláról).

A rendezvényről és a szabályokról bővebb tájékoztatást az UFF elérhetőségein lehet igényelni (+40-266-213371), közvetlenül Koffol Gábor főszervezőtől (0749 111 292), továbbá az UFF honlapján és Facebook-oldalán (www.uff.ro és www.facebook.com/diakkupa) olvasni. A szabályzat, illetve a jelentkezési lap és a felelősségvállalási nyilatkozat az UFF honlapjáról letölthető, ezeket a 2018eldk@gmail.com e-mail címre kell elküldeni december 10-ig.

A 29. Erdélyi Labdarúgó Diákkupa főtámogatói Székelyudvarhely Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt., a Communitas Alapítvány, támogatói a Caloris étterem, a Villy üdítő, a Tűzgolyó Programszervező Iroda, partnerei pedig a Europe Direct Hargita Európai Uniós Tájékoztató Iroda és a Székelyudvarhelyi Információs és Tanácsadói Iroda – SZINFO.

 

A szervezők

2018. szeptember 17., Székelyudvarhely