Shine like a star – A népszerűségünk szinte akkora, mint a Hargita

nov1

A novemberi hónapunk is elég eseménydúsra sikerült, a legelsőtől a legutolsó napjáig.

Török barátaink november első napján érkeztek vissza Romániába, Kolozsvárra. S ha már ők úgyis ott vannak gondoltuk, hogy ott találkozunk velük és kicsit felfedezzük Kolozsvárt is. Én még sosem jártam ott azelőtt. Kellemest a hasznossal összekötve megkértek bennünket, Zsuzsit és engem, hogy vegyünk részt a MIT (Magyar Ifjúsági Tanács) által szervezett Adj király, katonát! vetélkedőn. Így egy pénteki napon elindultunk Nagyenyedre, ahol szombaton a verseny zajlott. Ahogy láttam a gyermekek is nagyon élvezték, és nem különben mi is. Alapvetően is kíváncsi voltam, hogy mi lesz ott, mivel azt megelőzően a verseny munkafüzeteit is segítettünk csomagolni és nagy meserajongó is vagyok. És persze itt is egy jó csomó új emberrel megismerkedhettünk. Még mindig meglep, hogy mindenki milyen közvetlen és barátságos velünk. De kívánom, hogy érjen még sok ilyen meglepetés az év során és az életben.

nov2A hétvégénk még egyáltalán nem ért véget, szombat este értünk Kolozsvárra és belevetettük magunkat az éjszakai életbe is. Nagyon jól éreztük magunkat, és hát milyen az élet, egyetlen egy ismerősöm él Kolozsváron, aki persze pont otthon volt, és pont ott bulizott, ahova mi is mentünk! Vasárnap kicsit szétnéztünk a városban, sétáltunk a parkban, megnéztük a belvárost és vettünk barátságkarkötőt. Amennyire elfáradtam a hétvége alatt, pont úgy fel is töltődtem tőle. (Máskülönben most is pont ezt érzem, amikor ezeket a sorokat írom a hargitai kirándulásunk után, de erről majd később.)  Ennél jobban nem is kezdődhetett volna a hónap, és egy biztos, Kolozsvárból ennyi nem volt elég.

nov3

Immár teljes létszámban tehát folytattuk a munkánkat. A hónapban megtanultuk az időjárást, testünk részeit, érzéseinket és a hideg beköszöntével aktuálisnak láttuk a téli ruházat ismeretét is. Egészen jól kialakult már az a metódus, ahogy a legjobban le tudjuk kötni a gyermekek figyelmét és át tudjuk adni, amit szeretnénk. Rengeteg dalocskát tanultunk mostanában, és mivel egy héten 8-9 csoportban is ugyanazt a foglalkozást tartjuk, alaposan beleégtek a gondolatainkba és lassan már-már bárhol és bármikor eszünkbe jutnak ezek és akarat nélkül is énekeljük. Na de így, hogy a rendszerünk is kialakult, nagyon pozitív visszajelzéseket kaptunk az óvónéniktől, ami melengeti a szívünket és még több erőt ad a folytatáshoz. Persze ezt az ő segítségük és javaslataiknak köszönhetjük, de örülök, hogy megtanuljuk mi is a leckét.

nov4

Emellett volt egy-két olyan nap a hónapban számomra, amikor úgy éreztem, hogy kész, nem tudom mi lesz, hogy lesz, de nem kapjuk a közös hangot, és fel is mérgesítettem magam. Persze nem vesztünk össze, de érzetem egy kicsi feszültséget a levegőben, amit lehet a bennem bujkáló betegség miatt éreztem csak – sajnos sikerült megfáznom, így egy pár napot ki is kellett hagynom a tanításból, szerencsére nagyon kedves doktornőt kaptuk orvosunknak, úgyhogy nem volt nagy gond és kedves lakótásaim is úgy törődtek velem, mintha három anyukám lenne egyszerre.  – De lehet, hogy már pont ideje is volt. Nem lehet minden döccenésmentes. Olyan ez, mint a friss szerelemmel, le kell hulljon a rózsaszín köd, hogy lásd a valóst. Ami szerencsénkre lehet, hogy még szebb és jobb is, mint gondoltuk.

A napközik mellett el kezdünk járni, a Gimibe is angolórára, hogy beszélgessünk a diákokkal, szerencsére nagyon nyitottak felénk, rengeteg kérdésük van és bátran hozzászolnak bármihez.

A fiataloknak indított angol társalgási klubot folytatjuk és minden alkalommal új emberek is csatlakoznak hozzánk, jó látni, hogy ennyi érdeklődő van. Ez a legjobb visszajelzés, amit kaphatunk. Ha kedvet kaptok csatlakozzatok hozzánk ti is, csütörtökönként 18.30-tól az UFF irodában, Székelyudvarhelyen.

nov5

 

Ezek mellett pedig több az UFF által szervezett esemény részesei is lehettünk. Ilyen volt a Peron Music Tehetségkutató Fesztivál, amit az Ifjúsági házban szerveztek meg. Az önkéntes zsűri tagjaként nem volt egyszerű dolgunk, mivel nagyon színvonalas produkciókat láthattunk a színpadon, jól szórakoztunk és úgy eltelt a nap, hogy észre sem vettük.

nov6

A városi gólyabálon is részt vettünk. Azt a megtisztelő feladatot kaptam a szervezőktől, hogy tagja lehettem a zsűrinek. Nagyon élveztem, nagyon ügyesek voltak és nagyon komolyan vették a feladatukat a gólyapárok. Lenyűgöző, hogy mennyire várják és értékelik itt a gólyabált a fiatalok. Szinte hihetetlen, hogy minden diák számára ez ekkora esemény, de jó, hogy van, ami összetartja őket.

nov7A harmadik nagy UFF-os eseményünk a Madarasi Hargitára szervezett kirándulás volt. Na még ott sem voltam azelőtt. Nagyon szép hely. Habár síelni még nem tudtunk, kirándultunk egyet a csúcsra, és mivel ez a hónap a zsűrizés hónapja volt, nem maradhatott el itt sem, hiszen a hétvége folyamán a diákoknak csoportversenyen is teljesíteniük kellett. Jók ezek a kirándulások nekünk is, minden alkalommal egyre közelebb kerülünk egymáshoz és másokhoz. Jó érzés volt különben, hogy ilyen sok diák is tudja a nevemet és úgy aggódtak, hogy nem fázok-e.

nov8November 30-án töltötte Esra a születésnapját. Gökhan készített neki tortát, amire nem hiába nagyon büszke is. A mi ajándékunknak is nagyon örült, egy fénykép/emlékalbumot készítettünk neki Zsuzsival, kicsit meg is irigyeltem, olyan vagány lett.

Ja igen és ki ne felejtsem, egy egész napra sztárok lehettünk itt Udvarhelyen. Reggel a Príma rádióba mentünk beszélgetni Zsuzsival. Őszintén rég éreztem magam ennyire zavarba, mint ezelőtt a beszélgetés előtt, sosem voltam még rádió studióban, főleg nem úgy, hogy beszélnem is kelljen. De a riporter nagyon rutinosan vezetett bennünket és a végére már szinte élveztük is a helyzetet. Délben egy sajtótájékoztatót tartottunk, ami nem is kell mondjam, szintén teljesen ismeretlen terep volt számunkra. De egészen jól vettük az akadályt. Valamint a most megjelent Sulisokk magazinban írtunk egy cikket Zsuzsival, az EVS-ről és a tevékenységünkről, Esra és Gökhan pedig az angol klubról.

nov 9A sok szervezett program mellett jutott időnk egyénileg is elmenni kirándulni. Ezúttal az Egyes-követ vettük célba. Útitársunk és kalauzunk Zsombor volt, akit még Bukarestből hazafelé jövet ismertünk meg a vonaton, ő volt az, aki segített nekünk akkor sikeresen hazaérni. Igazán nagy kihívást jelentett számunkra a kő megmászása. Nekem biztosan. Először nem is akartam felmenni, de nagyon örülök, hogy megtettem és jó volt, ahogy támogattuk egymást. Minden félelmet le lehet győzni csak akarni kell, így én és a tériszonyom megmásztuk az Egyes-követ.

nov9

Élményteli hónap után izgatottam várom a következő vajon mit hoz.

 

 

UFF közgyűlés

2018.december 26-án az UFF zártkörű évértékelőt tart, valamint a 2019-es évi tervek átbeszélése is sorra kerül. Ezen kívül az ifjúsági szervezet vezető tanácsának és ellenörző bizottságának jövő évi tagjait is megválasztják.

Az UFF sikeresen zárhatja a 2018-as évet, hiszen számos érdekes rendezvényt, programot, tábort szervezett, valamint 4 EVS önkéntessel is bővült a csapat, 2 magyarországi és 2 török fiatallal. Az UFF lehetőséget ad mindenki ifjú számára, hogy kipróbálja magát több féle irányba. A diákok belekóstolhattak egy kicsit a színművészet, a közélet, a kézművesség, az angol nyelv és akár a zene világába is.

Az évértékelőt buli követi, a jó hangulatot a Funkorporation biztosítja az Ifiházban.

Ünnepi hangulatba öltözve

Az Udvarhelyi Fiatal Fórum hagyománya idén sem maradt el. A Mikulás idén is ellátogatott a város gyerekeihez és ajándékokkal lepte meg őket.

Idén 4 Mikulás járta körbe a várost segítő krampuszaival együtt és 45 családhoz látogatott el. Minden gyerek csodálattal és meglepődve figyelte a Mikulást, de mindenki örömmel fogadta. Volt aki énekelt és szavalt, volt olyan is aki megszeppent a történtek láttán.

Végeredményként elmondhatjuk, hogy Mikulásaink idén is sikeresen jártak el: boldogabbá és színesebbé tehettük a gyerekek Mikulás napját.

Megszületett a Peron Music Tehetségkutató nyertese

A 2018 november 17-én zajlott tehetségkutató fesztiválon 8 zenekar versenyzett az első helyezetért. A fesztivál a Siculus Ifjúsági Házban játszodott, minden zenekarnak 15 perc állt rendelkezésére, amelyet a zsűri szakmailag értékelt.

Az első helyezést a Road of Life érte el, akik 2019-ben újból versenybe szállhat a budapesti Öröm a zene tehetségkutatón, összesen 3 millió forint értékű fődíjért. Második helyen végzett a Szintaxis, a harmadik helyezést pedig a One Man Band LÁ érte el. Különdíjban részesült a KentauRock és Becsek Brigitta, a Sicton dobosa. A Wrepperz énekese, Szatmári Loretta, Újfalusi Gábor díjat kapott.

A díjjazott zenekarok mindenike további fellépéseket nyert, így sokat fogjuk látni és hallani őket.

46525693_1406926632773793_6333089420102598656_n

Új nyertes gólyapár a láthatáron

Nagy küzdelmek és izgalommal eltöltött órák után megszületett a végső döntés: új nyertes gólyapárt hirdettünk ki.

Mint minden évben idén is megszerveztük a városi gólyabált, amelyen 8 gólyapár vett részt. Az eseményre 2018. november 23.-án került sor, a Siculus Ifjúsági Házban, a téma a hipp hopp kultúra volt. A műsort Ágoston Gyopi és Balázs Lacika vezette, a gólyák sorsairól pedig a zsűrik döntöttek: Ugrósdy Mercédesz Flóra EVS önkéntes, Bokor Előd grafikus, Dávid László képzőművész, Katona Lóránt rendőr és Antal Eszter táncos.

47058581_10156144900716859_95722490176733184_o

 

A szervezők tánca után következett a várva várt pillanat: az eredményhirdetés. Örömmel közölhetjük, hogy a harmadik helyen végeztek a Marin Preda diákjai: Veres Boglárka és Codreanu Mihai, másadikok a refisek lettek: Sebestyén Adél és Tóth Szilárd, valamint az idei gólyabált a gimisek nyerték: Varga Boglárka és Széles László. A küzdelem természetesen nem maradt jutalmazás nélkül, az első helyezet Instax minivel gazdagodhatott.

 

 

SO FAR SO GOOD…

Hi everybody,

I want to tell you how my EVS life is going.

Day by day I can feel more comfortable in this city. It is getting be like my home. Sometimes I see someone who I met before on the street and that feeling is really meaningful for me. I can go to eat or shop alone and contact with people, sometimes in English sometimes I try to speak in Hungarian. So, for now, city life is easier than the beginning.

IMG_1606

For my Project, everything is going very well. First I thought it will be hard with kids because of the language. But my Hungarian friends help me with translation and the teachers help us with everything. By these ways, I can work with children easily and it makes me really happy. We trying to teach them English and they are really clever and brilliant. I can feel they obviously like our activities for that reason when I go to kindergartens I feel energetic and happy. I really love my job.

45546581_252883522045798_2975150225628332032_n

This month we started an English club every Thursday. We had only 2 meetings. The first one was just about to know each other. I was so excited about that English club because we had the same club in Turkey and it was going well. I wanted to carry here something from there. Language is so important for everybody . Especially for youngsters because we need another language for everything in our life. For school, job, travel…of course, we are learning English in school but it is not enough because we should practice and use the languages, it is the best way to learn another language. This club is a really good opportunity for that. We met the participants they are so nice and the meeting was really friendly. I am sure other weeks it will be more interesting and funny.

20181007_151845

In addition this month I went to some good places in Romania. Firstly we decided to go to Red Lake. When we were going there we stopped at Zetelaki Lake. It was so nice, the lake was like a mirror and I can see the autumn colors everywhere. Then we reached the Red Lake we rented a boat. Before we went there, I saw some photos on the internet but it was much more beautiful than photos. The lake, inside the trees, autumn and ‘kürtőskalács’ was great. I tried kürtőskalács for the first time and it wasn’t a strange taste for me, I liked it.

IMG_1351

End of the month we should have solved our visa problem because we had a short-term visa but we needed to get a long-term one. For that reason, we went to Turkey. Our flight was from Cluj to İstanbul. Before and after our flight to Turkey and from Turkey we got a chance to spend time in this young and colorful city. Maybe Cluj-Napoca is my favorite city for living in Romania. It is so alive in every hour and peaceful. There was a big park in the city and people use that park all days. This is a really good opportunity in big cities. We went to Retro party in Cluj and when we heard one song from Turkish singer Tarkan we were so surprised with Gokhan. If you are living in another country, to hear or see something from your home country makes you proud.

82f7f516-adfe-441c-8704-4b442d4e1f40

I spend two weeks in Turkey with my family and my friends.I guess one of the most missing part of Turkey for me is the food. So I did’t hesitate to eat whatever I want in that period. Also I had the opportunity to visit my favourite places. But after that relaxing holiday when I arrive my home in Szekelyudvahely again, I felt that I missed here even in 2 weeks. As I said in the beginning of my writing, this city is becoming my home quickly..

 

Újabb egy hónap telt el

Újabb egy hónap telt el. El sem hiszem…

Próbálom összeszedni a gondolataimat, és összegezni röviden mi történt ezalatt az idő alatt. Annyi biztos hogy  nem unatkoztam!

46401505_774064529614322_8333191123606437888_n

A hónap elején volt időm, és lehetőségem hazautazni a családomhoz. Mindenki otthon volt pár napra, mindenki megpihent és közben élveztük egymást társaságát (többnyire ahogy az lenni szokott). A barátaimmal is tudtam találkozni, de eleinte nehéz volt összeegyeztetni kivel, mikor, mert mindenkire kíváncsi voltam, hogyan alakul az életük az egyetemen, vagy a munkában. Órákig beszélgettünk az életünk alakulásáról, és hogy mennyire szeretjük azt amit csinálunk. Egyetemen tanulni, iskolába járni, dolgozni, önkénteskedni. Jó volt látni őket, és kicsit olyan volt mintha el sem mentem volna otthonról.

Ezek miatt kicsit szomorú is voltam mikor visszajöttem. Hiába voltam két hetet otthon, kevésnek éreztem. Szerencsére pár nap elteltével, újra belerázódtam az itteni életbe, és végre nyugalmam volt (a szó jó értelmében).

Miután én megérkeztem, pár napra rá Merci utazott haza, aztán kis idő múlva a Esrának és Gökhannak is mennie kellett, így október közepe fele pár napra egyedül maradtam. Vártam hogy visszaérjenek, és hogy újra kezdődjenek a tevékenységek.

46281756_263847660986116_8259737935780249600_n

Merci  érkezésével aztán mentünk az ovikba, az irodába. Az egyik ovodában segítettünk muffint sütni, a másikban pedig elkísértük a gyerekeket a bábszínházba, ami által mi is új élményekkel gazdagodtunk.

46331825_182833909320782_3549239017818030080_n

A tanulás sem maradt el. Megtanulták a gyerekek a farm állatait és a számokat is egy saját készítésű játékon. Az őszi szünet ideje alatt pedig kézműves tevékenységgel készültünk a kicsiknek. Krumpli nyomdáztunk, vagyis megpróbáltunk…

46349065_568010270296300_6908983408521641984_n

Szabadidőnkben elmentünk túrázni, meglátogattuk a helyi piacot, és a boltokat, na meg filmeket néztünk.

Az október tehát nagyjából így telt…

46443394_350768265680745_2642675407085633536_n

 

ALL IS WELL!

Hello guys, I would like to share my last memories in my EVS experience;

IMG-20181017-WA0001

    Firstly I want to say what have we done so far. Our main goal is providing basic English education for kindergartens. So, we’ve started to do that with three different kindergartens. We have at least two children group in each kindergarten. Every Monday we assign a subject to teach then prepare a presentation and activity for interactive education and a game or dance to get their attention longer. They have already learned numbers, colors, body parts, weather conditions and basic sentences in English. As far as we can see children are grateful for these lessons. Also, I think they like that to have two strangers who can’t speak Hungarian. But still, sometimes they forget about that and trying to communicate with me in Hungarian when they do so the best option is, if there is no English-Hungarian translator(Hungarian volunteers, Merci and Zsuzsi) near me, to say Igen, and pretend like as I understand them . For now, kindergartens are going well. I hope that the end of the year they will remember all these things that we taught them. On the other hand, we created the UFF English Club for practice our English with youngsters who interested. We’ve had too much fun so far and I believe our Club will be a better place day by day.

20181104_172910

I would like to say something about my travel experiences too. Last week I spent 5 days in Cluj-Napoca. One of my friends was saying that ‘ If you like Cluj, you like it too much if you don’t like it, you hate it, there is no middle point.’ And I clearly can say that I love that city. It’s a small city compared to Turkish cities, but it felt me superb. The main square, parks, pubs, restaurants, lights in the streets and so on. Probably I will spend my new year’s eve there. Moreover last month I went back home to Turkey to get my long-term visa and stayed there for 2 weeks. That was a great time with my family and friends. Also, I was able to eat my most missed flavors like baklava, iskender kebap, and kunefe…

20181018_160827
20181102_174347

After all, I came back to my lovely city Székelyudvarhely to keep going my life. I’m excited about the next days. I hope everything will go with the same rhythm.

Színes hétköznapok – Merci októberi blogja

Október

45624462_298289097684390_632980314305593344_n

A hónap során már-már valamiféle rend állt be az életünkbe. Kialakult a napirendünk a napközikben és a felkészülési napok az irodában. Persze egyik hetünk sem egyforma a másikkal, azt hiszem jó tanulás ez, ami a rugalmasságot illeti. Nem lesznek szürke hétköznapjaink a következő évben, illetve a következő 9 hónapban. Mindig azt mondjuk, hogy van még egy évünk. De már nincs! Nagyon hamar telik az idő, szinte hihetetlen. Ez a hónap azért is volt kicsit zűrzavaros, mert mindegyikünk töltött otthon egy kis időt. Arról nem is beszélve, hogy az iroda is szinte üres volt a hónapban, mindenkinek volt valami dolga a nagyvilágban. Egy jófajta irigység öntött el a minap, remélem lesz nekem is olyan szerencsém az életben, hogy olyan munkahelyet kapok, amikor lehetőségem nyílik ennyit utazni. Én egy hétre mentem haza, ami valójában csak négy éjszaka volt. Hazafele az egyetemi tánccsoportom egyrészével meglátogattuk a kőrösfeketetói vásárt és a mérai bált. Ezután egy éjszakát Gödöllőn töltöttem, a volt egyetememen. Kicsit kettős érzésem volt. Olyan, mintha csak egy hete jöttem volna el és el kezdtek hiányozni az ottani élmények, egy egész kicsi univerzum volt ott, mindig történt valami, mindig találkoztál valakivel, minden pillanatban zajlott az élet a barátaiddal és mindig ismertél meg új embereket. Szinte pont ugyanolyan, mint a mostani életünk, de egy más vonalon. Szóval valahol szerettem volna a részese lenni megint, másrészről pedig örülök, hogy ilyen jó élmény volt és a szép emlékek maradnak meg és vége van és sok új lehetőség kinyílt előttem. Az otthon eltöltött idő jó volt. Persze szeretek a családomtól függetlenül élni, és már rég nem élek otthon és szinte minden nap beszélünk – és hála a technika csodálatos fejlődésének, még a nagymamámmal is tudunk videochatelni – de azért jó volt kicsit velük lenni. Hazafelé úton Nagyváradon éjszakáztam a Bukarestből megismert önkénteseknél. Nagyon kedvesek voltak és kellemes időt töltöttünk együtt, megmutatták a várost és még táncolni is elvittek. Vasárnap estére hazaértem. Zsuzsi volt csak itthon, s habár jól töltöttük az időt kettesben, éreztük Esra és Gökhan hiányát.

45488868_310615369529122_5265522706807259136_n

A hónap tehát így telt, kicsit kettesben, kicsit hármasban, kicsit négyesben vágtunk bele a heti projektekbe. A hónap témája természetesen az ősz volt, tanultunk színeket, számokat, gyümölcsöket, zöldségeket, állatokat a napközikben. A gyerekek nagyon ügyesek, nincs nehéz dolgunk, még egy-egy óvónéni is meglepődött, hogy milyen hamar és könnyen tanulják az angolt a gyerekek. Nem hiába, a technológia ott van a mindennapokban és bármennyire is furcsa számunkra, hogy ilyen kicsi korban mennyire tisztában vannak a telefonok és a számítógépek működésével, meg kell hagyni angol szempontjából is megláttuk az előnyét. Nagyon szívesen kommunikálnak velünk a foglalkozásokon, részt vesznek a feladatokban. S persze egy csomó, a tárgyhoz egyáltalán nem kapcsolódó dologról is szívesen beszélgetnek, ami sokszor mulattató számunkra. Nehéz elhinni néha, hogy milyen hamar, milyen szoros és közvetlen kapcsolat kialakítására képesek. Jó érzés, és nagyon kikapcsoló számunkra maga a felkészülés folyamata, színezni, vágni, ragasztani, dalokat keresgetni. Rég nem csináltam ilyesmiket, az biztos. A tanítás még van, hogy nem tökéletes, de nagy segítséget kapunk az óvónőktől, főként, ha a fegyelmezésről van szó. Nem egyszerű néha az sem, hogy a törökök nem beszélnek MÉG magyarul, így a folyamatos kommunikáció fenntartása a gyerekekkel, illetve a pedagógusokkal van, hogy döcögős. De érezhető, hogy egymást is egyre jobban megszokjuk és kezdünk rájönni, ki melyik részen erősebb és próbáljuk kiegészíteni egymást. És az óvónéniktől tanult és ellesett cselekkel a gyermekek figyelmét sem nehéz megőriznünk.

45537547_2319756168248342_2753699310959853568_n

Ami nem egyszerűsíti a dolgunkat, hogy gyermek és gyermek között hatalmas különbségek vannak és ez koruk függvényében is sokat változik. De sokszor egészen jól sikerül ráérezni, hogy mit változtassunk a feladatokon menetközben. A kötelezőn túl, egyszer volt alkalmunk elkísérni a gyerekeket bábszínházba is. Nem egyszerű megtartani a rendet az óvodán kívül és valahogy a felelősségérzete is megnő az embernek, nehogy bármi történjen. De jó élmény volt látni, hogy milyen lelkesek voltak egy új élmény felé.

45546581_252883522045798_2975150225628332032_n

A középiskolások számára elindítottunk egy angol nyelvű társalgási klubot, ahol hol többen, hol kevesebben vagyunk, de számunkra is felüdülés, kicsit komolyabb témákról beszélgetni. Úgy gondolom ők is élvezik és remélem hasznosnak is találják majd. Próbálunk barátságos légkört teremteni és inkább részesei és összefogói lenni a klubnak, mintsem, hogy irányítói. A feladatok kitalálása talán nehezebb, mint kicsi gyerekeknél. Természetesen nincs mindenki egyszinten, de aki egyszer betért hozzánk, arról szívesen állítom, hogy nagyon ügyes, sokaknak csak egy kis bátorságra lesz szükségük, reméljük általunk ezt is megkapják. Viszont komolyabb témákról, nem iskolai keretek között, játékosan, de mégsem játszva nem is olyan egyszerű beszélgetni. De mindenképp jól alakul a dolog.

45635503_1942721626022879_6460339414068363264_n

A programok mellett jutott persze a szórakozásra időnk. Elmentünk egy gólyabálra, mondanám, hogy megnéztük, de látni épp nem láttunk semmit, annyian voltak. Elképesztő mekkora hagyománya van és érdeklődés övezi itt a városban ezt az eseményt. Végül is rengeteg diák, fiatal van a városban, de akkor is! Na de szép is ez, ha van, ami egyben tartja a diákságot. Esrával és Gökhannal megjártuk a Békás-szorost és csónakáztunk a Gyilkos-tavon, nagyon szép időnk volt, itt igazán meg tudtunk pihenni. Zsuzsival pedig a környékünk szépségét és nyugodtságát sikerült megtalálnunk egy kirándulásunk alkalmával. Én személy szerint benéztem egy táncházba is. Persze az ember új helyen, sok ismeretlen ember között kívülállónak érzi magát, de nagyon magával ragadott, hogy itt ennyi ember ápolja ezt a hagyományt.

45688002_2292777364279577_944101775223291904_n

Képződtek a gólyabál szervezők

Október 27-én az UFF önkéntesei, az idei Városi Gólyabál szervezői képzésen vettek részt. Hogy miért is volt fontos képzést szervezni önmagunknak? Azért mert a megnövekedett önkéntes csapatunk eredményes munkát szeretne végezni, melyet csak megfelelő felkészüléssel lehet elérni.

A 20 résztvevő a szervező csapat különböző felelőseiből illetve aktív csapattagokból állt, ők voltak azok, akik non formális oktatási módszerek által sajátíthatták el az időmenedzsment módszereit, a rendezvény szervezés hatékony folyamatait illetve az erőszakmentes kommunikáció gyakorlati lépéseit. A képzők az UFF vezetőségéből illetve az Incubator Communication Company képzői voltak, akik 2018. október 5-11. között Olaszországban, Vinciben vettek részt egy C4C, azaz Communication for Cooperation képzésen. Az itt tanultakat tovább adták a székelyudvarhelyi diákoknak, a Városi Gólyabál központi szervező csapatának.

Uff training 2  Uff training 3

A képzés költségei egy nyertes Bethlen Gábor Alap pályázatnak köszönhetően fedezve voltak a Közéleti Vándortábor képzéssorozat keretében, így nem állt semmi a tanulás útjába.

A csapatnak eredményes munkát kívánunk és egy fantasztikus gólyabál. Köszönjük, hogy velünk voltatok és köszönjük a segítséget támogatóinknak és a képzőknek!