Itt van a tavasz, itt van újra

57572650_370271310245067_6609519261939400704_n

A tavasszal nem csak a tavaszi fáradtság érkezett meg szerencsére, hanem a jókedvünk is. Visszatért a lelkesedésünk, ami a kirándulásokat és a szórakozásokat illeti, persze a munkakedvünk is új lendületet kapott.

A március nem is kezdődött mással, mint márciuskával. Ez egy olyan néphagyomány, amit én még nem ismertem Esra viszont igen. Ez meglepő tekintve, hogy eddig csak ők találkoztak új tradíciókkal. Tehát megvettük egymásnak a karkötőket, s vártuk, hogy az első gólyamadár megérkezzen vagy megpillantsuk az év első virágát, hogy kívánságunk teljesülhessen. Így a március lejártával szerencsére mondhatom, hogy minden jól alakul, persze okos ember olyat kíván, ami reális.

 

58543103_314413109204192_1058951142043549696_n (1)

Ami a munkát illeti, feladatunk változatlan volt. Kicsinek nem mondható társasjátékunkkal még több iskolát látogattunk meg. Nem mondom, hogy a 40. játék után ugyanolyan lelkesedés fog el bennünket, amikor el kell magyaráznunk a játékszabályokat, de valahogy ez mégis jó tanulás arra, hogy milyen is az élet. Minden munkában vannak olyan részek, ami változatlanok, az pedig már csak rajtad múlik, hogy hogyan éled meg ezeket, de a gyermekek és a tanárok mindig újak, mindig tanulunk új reakciókat, tőlük és magunktól is. Ők lelkesek, nagyon, mondhatni mindegyszálig. Hálásak lehetünk nekik, ők a mi segítségeink. Persze az is új lendületet adott a dolognak, hogy lehetőséget kaptunk egy asztali verzió elkészítésére, de erről majd többet, amikor kész lesz.

57536221_622603124880691_7895063494016368640_n

Tavasszal nem csak a mi életünk, de az egyesületé és a városé is jobban beindult. Nem is csoda, egy kis napsütéstől mindenki új erőre kap, főleg ilyen hideg tél után. Például itt az a nemes nap, ami a nőket tiszteli, őszintén rég kaptam már ennyi virágot és csokit nőnapra. Nem egy nagy dolog tudom, de valahogy jó volt nőnek érezni magad ezen a napon, és nagyon jó volt látni, hogy az utcán mindenki virággal sétál, a férfiak, akik épp meglepni készülnek valakit és a nők, akik már megkapták a maguk ajándékát. Persze ez egy csomó kérdést és beszélgetési témát felvetett közöttünk is, szegény férfiak, hogy nekik nincs ilyen napjuk, de ez talán nem idetartozik… A lényeg, hogy arra is jók ezek a különleges napok, hogy az ember kicsit elgondolkozzon. Zsuzsival pedig olyan szerencsében is volt részünk, hogy segíthettünk a Nőnapi Konferencián. Bele-bele pillantottunk egy-egy előadásba, a sikeres nők példája pedig mindenkit arra késztethet és bíztathat, hogy igenis kell bátran csinálni a dolgaidat. Igenis lehetsz sikeres az élet minden terén, nem csak üzleti szférában, anyaként, feleségként, leányként, barátként egyaránt, egyidőben.

Ami a sikereket illeti, elmentünk a Marosvásárhelyen megrendezett Dinamit! – Sikerkonferenciára is. Rengeteg különböző területről érkező ember mutatta be saját sikerét. Sokat ugyan nem ültünk ott, török barátaink kevésbé értették miről is beszélgetnek a színpadon, de mindenesetre nagy élmény volt, nagyon szép hely az a Kultúrpalota. Érdekes dolog ez, hogy már többször megfordultam Vásárhelyen és még ott nem jártam, és még hány hellyel van ez így. Túl sok minden van a világon, nagyon kevés ez az egy élet mindent felfedezni, de ha már ott voltunk egy mozira is betértünk. A film nagyon jó volt, de ami érdekesebb volt az maga a jegyvásárlás. Mi próbáltuk mind angolul kérni a jegyeket, s a lány a pénztárban pedig kérte a segítséget románul a másiktól, aztán a végére csak kikerekedett, hogy magyar volt a lány, hát mindenképp megkönnyítette volna a dolgunkat, ha tudjuk előre.

57606628_2292328017755575_140326906661699584_n

Kimentünk a március 15-ei ünnepségre is egy kicsit, Esra és Gökhan is olyan büszkén viselték a kokárdát, öröm volt nézni. Nagy szerencsénk van, hogy ennyire érdeklődnek minden iránt, ami itt zajlik legyen az egy nemzeti étel, ital vagy ünnep. Mindenre nyitottak és mindenre kíváncsiak.

58382614_426336028142636_7537024759544938496_n

Mi mindent hozhat még a tavasz… Nekem például vendégeket. Olga barátnőm, az egyetemről, Magyarországról, és a barátom Belgiumból is meglátogattak, ráadásul fedésben. Nagy élet lett kicsiny lakásunkban. Szinte delíriumban voltunk, mikor kihez szóljunk, s hogy kerülgessük egymást a konyhában, de már ideje volt megint kicsit szocializálódni, ami azt illeti.

Haza is utaztam egyszer, édesanyámat felköszönteni, de meglepetés voltam. Nem szóltam, hogy megyek haza, hát talán nem is kell mondanom, hogy örültek nekem.

58384106_353816495259124_2299218017864646656_n

A program részeként lehetőségünk és kötelességünk volt résztvenni egy kiértékelő tréningen. Ez az úgy nevezett Midterm Evaluation azt a célt szolgálja, hogy kicsit átgondoljuk, mi történt velünk eddig és hogyan lesz ezután. Mi az, ami a projekt során változásra szorul, és mi történik majd a projekt után. Én nagyon örültem, hogy kicsit ilyenekről szóesik. Amikor csak zajlik az élet, akkor az ember megéli a pillanatokat, és ez rendben is van így, de néha szükség van arra az időre is, amikor megállsz egy pillanatra és végignézed mi is történik veled és körülötted. Mind a hárman külön csoportba kerültünk a tréningen, de én örültem neki, így még jobban érzed a késztetést, hogy nyiss mások felé. Rengeteg új emberrel (és egy pár régi ismerőssel is) találkoztunk, új barátságok születhettek ismét. Rengeteg ember, megannyi különböző nézőpont és történet. Megint beigazolódott, hogy mennyire szerencsések is vagyunk az UFF-fal és egyáltalán a helyünkkel és helyzetünkkel. Szinte senki nem akarta elhinni, hogy nekünk tényleg semmi nincs, amin változtatnánk. Na igen, el ne felejtsem mondani, hogy én voltam a legjobb helyzetben, ami a tréning csoportot illeti. Persze a többiek is jó trénereket kaptak, mindenkinek megvan a maga módszere, de akivel én lehettem, őt mindannyian szeretjük, úgyis hogy nem igazán ismerjük. Különleges személyiség, különleges módszerekkel, de erről olvashattok majd a következő Sulisokkban. ;) A tréning Pojána-Brassón volt. Ha már jártál akkor akkor nem kell elmondanom, milyen szép ott is. Három nap alatt pedig három évszakot élhettünk meg ott, de mindnek megvolt a maga szépsége. Az eredi sétának a tavaszi napsütésben vagy a hógolyócsatának a szitáló hóesésben.

57564656_173027386950914_1842521028450844672_n

Mint mondtam kicsit az élet visszatért közénk, így például elmentünk a tréning után megnézni a Peleş kastélyt, sokan dícsérték, de tényleg megérte. Szovátára is eljutottunk végre, nagyon szép időnk volt, jó volt a természetben lenni megint. Mikor barátnőm itt volt, természetesen megnéztük a várost és Segesvárt. Ha jönnek látogatók mind ugyanazokat a köröket kell járni, hogy lássanak mindent, ami fontos, de mint mondtam, mindig van valami amit nem fedeztél fel egy adott helyen. Ami még a kirándulásokat illetően érdekes, hogy már-már jobban ismerem és többet láttam Romániából, vagy legalábbis Erdélyből, mint Magyarországból. Érdekes és lehet kicsit szomorú is ez a része az emberi természetnek, hogy ami elérhető és evidens, az kevésbé izgalmas, és mind mondhatjuk, hogy lesz még időnk rá és, hogy majd legközelebb, de mi van, ha nem lesz legközelebb? Nincs jobb idő és alkalom, mint a most és az itt.

Sajnálatos veszteség is történt velünk a hónapban. Zsuzsi elköltözött tőlünk, itt hagyta a projektet, de nagyon bátor lépésre szánta el magát ismét. Mind reméljük, hogy sikerülni fog minden az életben neki, amit szeretne, s úgy ahogy szeretné. Minden kicsit más lesz nélküle, hiányozni fog kicsi családunkból.

58373461_2454023518158598_1535445499740422144_n

 

 

Re-Access City – Searching for partners

access award_559x419

Project description

 

Europe is an urban continent. Nowadays the vast majority of the EU population (four out of every five people to be more specific) lives in a settlement having the dimensions of a town or a city. Navigating the bustling maze of a city can pose all sorts of everyday challenges for the roughly 80 million EU citizens who have some forms of disability. There might be no wheelchair lifts on local buses, or no Braille on signposts, or perhaps there are annoying steps that block people in wheelchairs (or people with prams, or mobility strollers) from entering a building. Naturally, people with disabilities would often like to be more mobile and independent, so we can ask ourselves: are there better ways to design European cities in order to become more accessible for everybody? Should local authorities, city planners and architects consider these issues more carefully? And if so, where there are accessibility challenges, can we – the civil society and its representatives, the active NGOs – help to overcome them? We can proudly state that we’ve built our experience in making cities more accessible for people with disabilities: two years ago we had the first successful youth exchange based on the forth mentioned goals and now we will have the chance to analyse the path we’ve taken since 2016.


Being aware of the forth mentioned accessibility challenges in Europe the Youth Forum of Odorhei from Romania (Udvarhelyi Fiatal Fórum) is relaunching the innovative youth partnership in order to promote the rights of people with disabilities in Europe. The project will highlight the importance of developing and implementing local policies and practices for recognising the needs of the large and growing number of people with disabilities in Europe. The basic aim of the Re-Access City youth exchange is to identify all the accessibility challenges in European local communities and to develop useful tools in order to efficiently overcome them.

 

During the program participants will

– create useful tools in order to identify all the accessibility challenges inside local communities in Europe

– draw printed maps and will create on-line platforms where accessibility challenges are facing people with some forms of disabilities

– realize a movie and a handbook of the program which can be used as best practice tools for other Eastern-European cities and local communities

 

Project title                                                     Re-Access City

Project duration                                            1-9 of October 2019

Place                                                                               Odorheiu Secuiesc, Harghita County, Romania

Project holder                                                                Youth Forum of Odorhei – Udvarhelyi Fiatal Fórum

Partners involved                                          EU Program Countries

Participants                                                  4 participants + 1 group leader from each partner

Working language                                        English

 

Partners profile

– non-profit organizations from EU Programme Countries working with young people and able to send 5 participants (4 participants + 1 group leader, gendered balanced group) that will fit the profile bellow. Dear future partners, please feel free to offer your input, the project is based on the active involvement of all partners invited and your ideas are more than welcome.

 

Participant profile

– young people aged between 18-30 (except group leaders) with affinity for everyday challenges that are making life difficult for people with some form of disabilities in Europe, open-minded and open to new challenges, with good communication skills and able to actively participate in all the planned activities during the project cycle.

 

Conditions

Accommodation, meals and activity costs will be financed 100% through the European Commission’s Erasmus+ Program. Travel costs will be reimbursed according to the Erasmus+ rules (Youth exchanges).

 

Distance between 10-99 km: 20 Euros/participant

Distance between 100-499 km: 180 Euros/participant

Distance between 500-1999 km: 275 Euros/participant

Distance between 2000-2999 km: 360 Euros/participant

Distance between 3000-3999 km: 530 Euros/participant

Distance between 4000-7999 km: 820 Euros/participant

For travel distances of 8000 km or more: 1500 Euros/participant

 

Procedure to apply

All NGOs who wish to be part of this initiative are welcome to apply by filling in the Partner Identification Form (PIF) and sending it to somogyi.attila@uff.ro. If you are willing to join the youth exchange, please send us your PIF and we will send the mandate in order to be signed by your legal representative.

 

Deadline for sending the PIF and the signed mandate by e-mail is the 20th of April 2019.

Új UFF járgány a forgalomban

Történelmi pillanat az UFF életében. Történelem, hiszen egyesületünk számára minden UFF autó egy nagyon fontos emlékhordozó, és most alkalom nyílt egy újabb jármű beszerzésére a Bethlen Gábor Alapkezelő ZRT. jóvoltából.

65193771_308832319996528_8675674869511225344_n 65313750_653562651787995_7349242724869996544_n

Az Udvarhelyi Fiatal Fórum meghívásos pályázat keretében nyerte el azt a támogatást mely jelentős részben tudta finanszírozni az UFF eszközparkjának, pontosabban autóparkjának fejlesztését. Az ugyan használt, de remek állapotban lévő 2011-es kiadású VW Touran 7 személyes 2019 februárjában került az egyesületünkhöz, azóta pedig minden program és akció egyik elengedhetetlen segítője.

Ezúton is köszönjük a támogatást a BGA-nak, az UFF-osoknak, pedig, hogy vigyáznak az új UFF járgányra. Sok-sok balesetmentes kilométert kívánunk magunknak!

Rövid távú lehetőség önkénteseknek a Magyar Nemzeti Portrétárnál

Az Udvarhelyi Fiatal Fórum 2019. áprilisa és 2019. augusztusa között a budapesti Magyar Nemzeti Portrétár intézményének keretén belül múzeumpedagógia és non-formális oktatás, családfakutatás, kiadványszerkesztés, továbbá különböző rendezvények szervezése és lebonyolítása iránt érdeklődő önkénteseket keres.

Az önkénteseket fogadó szervezet a Nemzeti Portrétár Alapítvány (http://npg.hu/), a koordináló szervezet a Magyar Önkéntesküldő Alapítvány (http://hvsf.hu), további tájékoztatásért érdeklődni a kapcsolattartó projektvezetőnél, Kovács Panka (evs.hvsf@gmail.com) vagy az UFF-irodában lehet.

 

Röviden a Magyar Nemzeti Portrétár Alapítványról

Célunk felkutatni és internetes adatbázisban bárki számára elérhetővé tenni mindazoknak a hölgyeknek és uraknak még fellelhető arcképét, akik életükkel, munkásságukkal részesei voltak a magyar történelemnek. Ennek érdekében a felkutatott történelmi arcképek tudományos beazonosítását, és az illető személlyel kapcsolatos oktatás, ismeretterjesztés elősegítését is célul tűzzük ki magunk elé. Nem csak történészek, illusztrátorok, művészettörténészek, családfakutatók és oktatók szakmai munkáját kívánjuk segíteni, küldetésünk, hogy tevékenységünket minél több érdeklődő számára elérhetővé tegyük.

portretar

A program rövid összefoglalója

Az EVS-önkéntesek a következő tevékenységekben vehetnek részt:

interaktív, non-formális múzeumpedagógia: a kerület iskoláinak bevonásával kreatív, művészeti-történelmi foglalkozások szervezése az alapítvány munkatársának segítségével. Az önkéntesek nagy szabadságot kapnak a témakör és munkamenet kialakításában. A projekt végére egy múzeumpedagógiai ötlettár összeállítása a tapasztalatok alapján, online és kézikönyv formátumban.
kiállítások szervezése és megvalósítása: a galéria időszakos kiállításainak szervezésében való segítség, előkészületi munkálatok, kapcsolattartás a portrék tulajdonosaival, kiállítótér elrendezése, kiállítás megnyitók szervezési és lebonyolítási folyamatában való segítség (esetenként előre egyeztetett hétvégi munkavégzéssel)
kiadványszerkesztés: a kiállításokhoz kapcsolódó kiadványok, illetve promóciós anyagok szerkesztésében, grafikai munkában való részvétel
kutatás, családfakutatás: alapítványunk szakértőinek vezetésével az önkénteseknek lehetőségük lesz belemerülni a családfakutatás és portrékutatás rejtelmeibe, a terepi munkában való részvételre, illetve az ehhez kapcsolódó képzéseken való részvételre
honlap-szerkesztés, adatbázis-kezelés: a portrékról való online-adatbázis vezetésében és frissítésében, valamint az alapítvány honlapjának és közösségi médiafelületeinek szerkesztésében való segítség, blog vezetése az önkéntes tevékenységről és egyéb kapcsolódó témákról
az Európai Önkéntes Szolgálat népszerűsítése: a Magyar Önkéntesküldő Alapítvány EVS-tájékoztatóin való részvétel, személyes élmények megosztása az érdeklődőkkel
saját projekt: az alapítvány nyitott az önkéntesek egyéb, témához kapcsolódó ötleteinek megvalósításában való segítségre, mind a múzeumpedagógia, a restauráció és a kutatás területén

Az önkéntesek profilja

Két határon túli (felvidéki, illetve erdélyi) magyar önkéntest várunk, akik

érdeklődnek a Kárpát-medence történelme, a művészetek és a művészettörténet iránt
szeretnek különböző korosztályokkal foglalkozni a gyerekektől kezdve (múzeumpedagógia) az idősebbekig (családfakutatás)
jó kommunikációs készséggel rendelkeznek
szívesen próbálnak ki új dolgokat, ismerkednek új emberekkel
kreatívak, alapvető számítástechnikai ismeretekkel rendelkeznek
érdekli őket a kiadványszerkesztés
szívesen részt vesznek rendezvényszervezési munkálatokban, az adminisztrációtól kezdve a megvalósításig
nyitottak, pozitívak, akik jelenlétükkel új lendületet hoznak az alapítvány életébe, hogy tevékenységünk még több érdeklődőhöz eljuthasson!
Gyakorlati tudnivalók

Az önkéntesek Budapesten, a 11. kerületben (a Móricz Zsigmond körtér közelében) fognak lakni. A lakhatás költségeit a program fedezi. Ezen kívül az önkéntesek étkezési hozzájárulást (40.000 ft/fő/hó) és az Erasmus+ útmutató szerint megállapított mennyiségű zsebpénzt (37510 ft/fő/hó) kapnak havonta. Az egyszeri oda- és visszautazás költségtérítése az Erasmus+ program által megállapított összeghatárig történik, a lakóhelytől való távolság függvényében. A helyi közlekedéshez való hozzájárulás az önkéntesekkel történő megegyezés szerint kerékpár vagy havi BKK-bérlet biztosítása formájában fog történni. Az önkénteseknek továbbá lehetőségük lesz online angol nyelvkurzuson részt venni.

 

Jelentkezés

A jelentkezéshez, kérjük, töltsd ki az innen (https://docs.google.com/forms/d/e/1FAIpQLSf4aQtMtQYaCcF_8wtuFAhPqf3XE3DNKH069dTwgCMi7WDXQg/viewform) elérhető jelentkezési lapot, illetve küldd el az önéletrajzodat a evs.hvsf@gmail.com és a somogyi.attila@uff.ro címre!
A projekt angol nyelvű leírása

https://europa.eu/youth/volunteering/project/5561_en

 

„Sehol sem vagyok annyira hasznos, mint itthon”

Tanulás, munka, szerencse – csak ennyi kell a sikeres és boldog élethez

„Sehol sem vagyok annyira hasznos, mint itthon- ezzel a mondattal fogalmazta meg a Dinamit konferencia örökös üzenetét Takács Kató Kata, a fiatal jogász, aki meghívott előadóként lépett színpadra március 9-én a Kultúrpalotában. Harmadik alkalommal szervezte meg a Dinamit Sikerkonferenciát a MIT – Magyar Ifjúsági Tanács, ezúttal 12 előadóval és három extraprodukcióval várták a fiatalokat Marosvásárhelyre a szervezők. A célközönség a középiskolás és egyetemista korosztály volt, de ezúttal is színes volt az odalátogatók sora, hiszen kisgyerekes családok és nagyszülők is helyet foglaltak a közönségben a sok kíváncsi pályaválasztó között.

Összesen 310 résztvevő látogatott el a Dinamit előadásokra, akik a nap végén számos jó tanáccsal térhettek haza. Minden előadó próbált megfogalmazni néhány motiváló útravalót a sikeres és boldog élet eléréséhez. Két dolog azonban minden előadó tanácsai között ott volt, mégpedig a gondolat, hogy rengeteget kell tanulni és dolgozni azért, hogy elérjük céljainkat, de mindvégig szeretni kell, amit csinálunk, mert csak az tehet boldoggá bennünket.

Január-Február

53486517_433864214024162_8189464106084859904_n

Az újévet pont olyan örömmel kezdtük, mint ahogy az óévet befejeztük. Az év ezen időszaka mindenkinek azzal kezdődik, hogy számot vet az előző évről és nagy reményekkel tervezi az elkövetkezőt.

53679376_303264703693355_6332902361391955968_n

Nincs amiért tagadni, hogy nekem is ilyenképpen telt, de talán nem is baj. Nagy változás volt 2018-ban, hogy befejeztem az egyetemet és ideköltöztem egy évre, Udvarhelyre, szinte hihetetlen, hogy már a fele le is járt a projektnek, nagyon gyorsan telik az idő. Lassan menni kell haza, vagy valahova máshova, de persze az embernek mindig vannak tervei, kell is, hogy legyenek. Ahhoz még túl messze érzem a végét, hogy bármit is véglegesítsek, arról nem beszélve, hogy nem is szeretnénk, hogy vége legyen. Na de végtére is csak egy dologban bízok erre az évre, hogy pont olyan jól és eseménydúsan teljen, mint az előző. Ragadjatok meg és használjatok ki ti is minden alkalmat, hogy felfedezhessetek új dolgokat, megismerhessetek új embereket és nem utolsó sorban magatokat is.

A január első fele tehát pihenéssel telt számunkra, amiután újult erővel tudtunk belevágni az idei programunkba. Nem tagadom, lehet, hogy kicsit többet is pihentünk, mint szükséges lett volna, így kicsit nehézkesebben is ment a munkára való visszaállás.

Hogy hogyan töltöttük az elmúlt két hónapot?!

Ahogy korábban írtam, már decemberben elkezdtünk dolgozni valamin, valami egészen máson, mint amivel eddig valaha is foglalkoztunk, és tá-dá-dá ezt lett az eredménye!

53204873_568808933627637_5610451775162155008_n

Készítettünk egy társasjátékot (igen MI), ami a környezetünk megóvásáról, a jövőnk megmentéséről szól: Savethefuture. Természetesen angolul és persze nem csak gyerekeknek, a játék készítésének egész folyamatát élveztem, a mezők felfestésétől, a szabályok kitalálásán át a kártyák megtervezéséig és elkészítéséig. A játékkal főleg általános iskola 5-8.-os osztályai számára készültünk, de már játszottuk középiskolásokkal is.

53661823_2346589078933682_9166280170460413952_n3 iskola – 23 osztály – 8 tanár – közel 600 diák

Eddig 3 iskola – az Orbán Balázs Általános Iskola, a Baczkamadarasi Kis Gergely Református Gimnázium és a Benedek Elek Pedagógiai Líceum – 23 osztályába látogattunk el. Mondhatni töretlen sikerrel, abszolút pozitív csalódás volt, hogy a gyerekek milyen sok mindent tudnak angolul és mennyire jól tájékozottak. A tanárok lelkesedéséről nem is beszélve, szerencsénk van most is, ami a pedagógusokat illeti, hiszen nagyon segítőkészek velünk, és hálásak a mi segítségünkért is. Igazából két dolgon tudom én mérni, hogy vajon mennyire sikerült jól a társas, egyik az, hogy a gyerekek mennyire élvezik, a másik pedig, hogy a tanárok mind szeretnének minket újra és újra, más osztályokba is meghívni, azt hiszem ennél nagyobb dicséret nem is kell.

Persze ennek is megvannak a maga nehézségei, és azt sem szeretném mondani, hogy egy pillanatra sem untuk meg játszani. Minden osztály más, minden kör egy újabb kihívás és élmény, a figyelem megtartása, a fegyelmezés és a kommunikáció persze sokkal egyszerűbb, mint a napközikben volt (azért meg kell valljam kicsit néha hiányoznak a kicsi gyerekek őszinte reakciói.), de nagyon jó ilyen tapasztalatokat is szerezni. Most aztán tényleg bepillantást nyerünk a gyermeki fejlődés minden szakaszába, az egészen kicsi gyermektől a már-már szinte felnőtt tinédzserig.

Az iskolai foglalkozásokon kívül természetesen idén is folytattuk az angol klubot, amin látszanak kicsit a vakáció okozta sebek, de szerencsére a most látogatott iskolákból is több érdeklődő van. A klub minden csütörtökön az UFF irodában 18.30-tól várja lelkes tagjait.

53489183_2624010927627560_6750605905366089728_n

Az egyéb tevékenységek ideje majd lassan-lassan, a tavasszal jön el, már várom nagyon, jó érzés, amikor a természettel együtt az emberek is megújulnak, tele lelkesedéssel és szeretettel vágnak bele a mindennapokba.

A tél a kirándulási kedvünket is megrekesztette kicsit, jobban esik a nagy hidegben megnézni egy részt a kedvenc sorozatodból, paplan alá bújva, kakaót majszolva, nem tagadom, de várom, hogy újra menjünk. Tudom, a tél a téli sportokra való, Esra és Gökhan el is mentek egyszer síelni, de én nem bánom, hogy nem, talán jövőre.

53311927_557759561377941_318912759225909248_n

Viszont így kicsi időt otthon is tudtam tölteni, anyukámék örömére, illetve egy jó barátomnak hála Belgiumba is ellátogathattam. Ez persze megint egy újabb kihívást eredményezett, ugyanis soha nem repültem még életemben egyedül, amúgy is csak egyszer ezelőtt. Amennyire izgultam pont annyira volt túl egyszerű az egész, de most már legalább ezt is tudom. Két történetet mégis meg kell említsek az utazással kapcsolatban, az egyik, hogy odaúton Budapesten a reptéren találkoztam egy spanyol önkéntessel, akit Bukarestből ismerek. Nagyon pici a világ! Visszafelé úton pedig online stoppal jöttem a reptérről Udvarhelyre, ahol az a szerencse ért, hogy akikkel utaztam a reptérről, ők is pont egy repülővel jöttek velem Brüsszelből. Belgiumról annyit, hogy csodaszép, pont ahogy elképzeli az ember a csatornákkal, az egyforma kis házikókkal és egy csomó vidám bicikliző emberrel. Szerencsére nagyon jó társaságban tölthettem az időt, és olyan boldog vagyok, hogy napról napra realizálódik bennem az a tény, hogy nyitottabb vagyok, mint valaha és tényleg szeretek új helyeket, embereket és szituációkat megismerni, mégha minden nem is megy egyből gördülékenyen. Sokat segített ebben, hogy szerencsére rákényeszerültem az angol nyelv minden napi használatára. Úgy érzem fejlődtem és azt is, hogy ez elindított azon az úton, hogy tényleg fejlődni is szeretnék, és ami az idegen nyelveket illeti belefogtam ismét a román nyelv szépségeinek elsajátításába. Szerencsémre nagyon jó tanárnőt és csoporttársakat kaptam, így a kezdeti nehézségek ellenére is motiváltnak érezem magam.

53303506_308779876370927_8928168205772390400_n

Hogy mit hoz a következő 5 (sajnos már csak 5) hónap azt kíváncsian várom.

Februári blog

Gyorsan telnek a napok ha az ember jól érzi magát. Már a februáris elrepült egy szempillantás alatt.
A hónap elején volt pár szabad napunk, ugyanis kiderült itt a tanulók kapnak féléves szünetet. Ennek
örültem, hisz egy kis pihenés mindig belefér. Az egy hetet főként otthon töltöttük, összeszedtük magunkat. Mikor kedvünk volt átmentünk Marosvásárhelyre Esraval és Gökhannal.

53317812_2778472609044682_2286004808676540416_n

 

52326980_394942931333955_5859421060692180992_n

Körbejártuk a várost, és egyértelmű volt hogy meg kell nézzük a mekit is. Vásárolgattunk, kávéztunk, és még moziba is beültünk. Másnap elugrottunk Merciért.

Az irodában várt ránk már a munka, na meg az iskolák. Mivel a társasjáték kész lett még január
végén, és az utolsó simításokat is be tudtuk fejezni, így az volt tervben hogy ezzel megyünk az iskolákba.

53201009_506529393204186_3187529129985572864_n

Ötödiktől nyolcadig osztályig terveztünk menni, de mivel időnk és kedvünk is volt néha elmentünk
alsóbb osztályokba, és középiskolásokhoz. Úgy láttam mindenki élvezte hogy játszhat a játékkal egész
órán és így sajnos elmaradt a dolgozat írás.

52816597_2272024463086839_38384981717811200_n

Örömmel mentünk oda ahova hívtak, és próbáltunk lelkesek maradni a 20. alkalom után is. Minden egyes osztály más volt, nem csak angol nyelv tudásban.Voltak különbségek egyes osztályok között, de ez nem rontott a játékélményen. Reméljük hogy mindenki tanult valami újat, hisz a játék célja volt a játszva tanulás. Ezzel a társasjátékkal egészen február végén tevékenykedtünk és a jövőben is látogatni fogjuk az iskolákat.

53458176_349142945690770_303538069091385344_n

Egyik hétvégén aztán a lányokkal átmentünk Csíkszeredába, ahol kávéztunk egyet a Frei Kávézóban.

52845373_1936626609793880_6613468617512058880_n

52426893_371795670318937_6577349909647720448_n

A február lassan közeledett a végéhez, és mivel volt pár szabad napunk,gondoltam ’’hazaugrok’’ egyet.

 

The future is here, TECHknowledge

Az Udvarhelyi Fiatal Fórum által hat székelyudvarhelyi fiatalnak lehetősége adódott részt venni egy Erasmus plus projekten, egy ifjúsági csere programon Luxembourg városában.

A fiatalok 2019. február 26-án repültek át Luxemburgba ahol majd kezdetét vette a program, amelynek témája a technológia volt. A fiatalok különböző workshopokon/feladatokon vehettek részt, amelyeken különböző témákat beszéltek át a technológián belül. Hat különböző országból vettek részt diákok/fiatalok: Spanyolország, Észtország, Macedónia, Luxemburg, Szlovákia és Románia.

A projekt célja  az volt, hogy a fiatalok érdekes módon tudomást szerezzenek a technológia különböző ágairól, valamint hogy kapcsolatot alakítsanak ki különböző nemzetiségű fiatalokkal, megismerjenek más kultúrákat.

53241079_255977678489456_7426021845175894016_n

A fiatalok egy napi programja:

09:00-reggeli

10:00- érdekes játékok és workshop

13:00-ebéd

14:00-szünet

16:00-érdekes játékok és workshop

19:00-vacsora

20:00-esti program, mint például országok bemutatása

A szabadidőkben a fiataloknak lehetőségük volt bemenni a város központjába és felfedezni Luxembourg csodás helyeit.

 

53860989_349169802604646_3563708522120085504_n

 

 

Hello dear readers

I am going to tell you about my February vibes. First of all, we started this month with one week holiday because we finished the boardgame earlier than the deadline date. That week was a really good opportunity to create new habits. I decided to start to go to the gym because I need something to do more than our project. I have been here around six months and started to be a little bit homesick.  So I think new habits could help with that too.

IMG_0326

In three weeks, we went three schools, twenty-three classes…It means that our game is working very well, students and teachers like the board game. We like to work with them and we met a lot of new people but also we played the same game twenty-three times and we are bored a little bit. Anyway we proud of ourselves about the board game, we worked a lot on it but worth it.

IMG_6749

In the first week our school was Orban Balazs. We’ve played our game with nine different classes but I definitely can’t forget any of them. They were only fifth graders and I was surprised about their English level. Almost all student understood the game and answer correctly. Also, I can’t forget one student who is half Turkish half Hungarian. He suddenly started to speak in Turkish with me and I was shocked. That will be a nice memory for me.

PastedGraphic-2

 

The second school was Reformatus Kollegium. In this school students were intelligent too. Besides, we worked with four different teachers and all of them were great and helpful. Actually, we prepared this game for primary school but we tried with high school students too. English teachers offered us to play with high school students, even for them it was interesting.

IMG_6265

PastedGraphic-3

 

The last school of this month was Benedek Elek Pedagogical School. Also, English teachers were great again, they helped us too much. And the students have interested in us and our game. They felt the competition during the game. We gave a grass man to every winner group as a gift. It is connected with our game also it is a funny and good memory for them. At the end of this three weeks I could say that students English level is really good and more then what I expected. Furthermore, they are so lucky because of their teachers.

PastedGraphic-4

In addition to that, we continue the English Club. Every Thursday we are meeting at UFF office and doing our activities. Also, we have new members this month. Our favorite activity is playing Taboo now. We have cozy and enjoyable time with participants.

IMG_0333IMG_2738

 

Once and for all, I want to write about my trips. We went to some cities near Udvarhely. First, we went Targu Mureş, to feel that big city life feeling with a mall, cinema, and Mcdonalds. Then we had one girly weekend with Merci and Zsuzsi. We started the day in Ciuc with great coffee then we finished our day at Sfantu Gheorge with a tasty dinner. Also, we closed this month with one ice carnival and one birthday (Gökhans birthday) at Septimia.

51633401_2445233468881669_7554165402792624128_n

My favorite activity is to discover new places. So I am looking forward to spring to see many new cities in Romania. But  I can feel spring is coming soon for our EVS life…

Good Vibes, Great Times

We’ve already completed the winter of 2019. I can say that this year started very well for me. I’ve greeted it by two life-changing decisions. One of them is to quit smoking, the other one is to start up a gym. Both of them was the most wanted achievements of my life for around 2 years. So I feel proud to accomplish them during my life changing EVS experience.

20190227_135307

As you know, we were preparing a board game for primary schools about the environment that I mentioned in my last blog article. Now I can gladly say that we’ve completed it and already played more than twenty times with different primary and high school students. While some of them were happy, amused and enjoyed, some of them were shy, hesitant or doubtful. But after we started to play the game all of them had some fun definitely. Thanks to that project we’ve met a lot of precious English teacher and all of them loved our game maybe more than the children. I think they are the reasons for the overall good English level of this city. Children are lucky for having them in their schools.

20190218_133344

Life is good, the weather is getting better day by day. We might plan some trips with my home-mates soon. But for now, the closest future plan is to join the midterm training with other volunteers in Romania. I’m so excited about that. I am going to share all the details with you soon. So far that’s all. Have a great day.