Minden a Gimiben kezdődött. Egy ideig irigykedve hallgattam a jobbnál jobb sztorikat, amiket azok az osztálytársaim meséltek, akik már kilencedikben csatlakoztak az UFF-hoz. Aztán tizedikre én is rávettem magam, hogy elmenjek az első gyűlésemre. Legjobb döntéseim egyike volt. Bár az elején mit sem értettem abból, hogy mi folyik ott tulajdonképen, azt éreztem, hogy ha kitartó leszek, valami szuper dolog fog kikerekedni belőle. Nem tévedtem: minden egyes rendezvény szervezésével több lettem, megtapasztalhattam, hogy nem minden olyan egyszerű, mint amilyennek kívülről látszik. Voltam mindenféle: bemondó, ötletelő, feladatfelelős, kreatívos, szendvicskenő, mikor mire volt szükség, de mindegyiket nagyon élveztem! Érettségi után betekinthettem az iroda mindennapjaiba, fél évet segítkeztem, jelenleg pedig Szegedről próbálom kivenni a részem az otthoni teendőkből. Mindegy, hogy videóhíváson keresztül, vagy épp egy gyors kávé mellett, de mindig érzem, hogy az “irodai családomra” mindig számíthatok. Ahogy ők is rám!