Sziasztok!

Újra jelentkezem egy hosszabb beszámolóval. Most a novemberi, decemberi és januári élményeimet olvashatjátok.

Igaz, rég volt már november mégsem hagyhatom ki. Rengetek dolog történt akkor is.

Mint például ovikban tanítás, English Club, Adj Király katonát vetélkedő, és sok-sok utazás.

A hónap elején volt lehetőségem részt venni mint segítő, az Adj Király Katonát országod vetélkedőn. Előtte még nem hallottam erről a rendezvényről, de elmentem mert kíváncsi voltam. A lényege az volt hogy a gyerekek elolvassanak egy mesékből álló kiskönyvet és abból a lehető legjobban felkészüljenek. Mercivel mentünk, Nagyenyedre, ahol volt a döntő. Sok jó embert megismertem, és tapasztalatot szereztem milyen is benne lenni egy ilyen szervezőcsapatban.  Nem egyszerű, viszont a csapatmunka megkönnyíti a munkát.

51254682_394710238006396_1377033280364216320_n

 

51233385_252810688967770_8594687325500342272_n

Nagyenyed után, boldogan utaztunk Kolozsvárra, ugyanis visszaérkezett Esra és Gökhan Törökországból. Nagyon örültünk hogy újra teljes a csapat. Eltöltöttünk egy napot városnézéssel, mindent megcsodáltunk, és miután fáradtan leültünk felfrissülni, úgy döntöttünk még biztosan jövünk Kolozsvárra. Két nap közel sem volt elég a városból.

51236107_300845460572395_2147969584894836736_n

 

50906961_1279653928848269_7031898569304965120_n

51372692_293572321515621_5857773128985346048_n

51345916_358087204785064_664384050022055936_n

A következő napokban, már otthon, elkezdtük a munkát. Előkészültünk, terveztünk, és tanítottunk az ovikban, volt Press Conference, amin minket kérdeztek újságírók és persze English Speaking Clubot tartottunk. Visszazökkentünk a normális kerékvágásba, és négyen, összedolgozva néztünk szembe a következő hetekkel és lassan a novembernek is vége lett.

50994945_297327717637067_6782163366552010752_n

Az idő szaladt és mi pakoltunk, ugyanis december elején felmentünk a Hargitára pár éjszakára. Az UFF csapat és a gólyabál szervezői. Előtte már voltam a Hargitán , de mindig csak ősszel vagy nyáron, így egy kicsit féltem hogy meg fogok fagyni. Szerencsére minden jó volt, meleg volt a házban és jól éreztük magunkat. Annyira hogy fel is mentünk a Hargita tetejére. A kilátásért megérte.

 

51299002_371275367028488_1169252903001522176_n

50889847_2286019188323501_1334146047638765568_n

51039853_2270137263256383_4672418488080400384_nMiután haza tértünk a kiruccanásból, és kiolvadtunk, újra munkának láttunk. Egy új projektbe kezdtünk bele és az óvodákban pedig teszteltük az gyerekeket mire emlékszenek az elmúlt fél évből. Elismételtük amit addig tanultunk, és nagy meglepetésünkre nagyon sok mindent tudtak.

51405663_964940120562317_1016747835615346688_n

Szóval nagyjából így telt a december. Tanítottunk,  festettünk és mikor közeledett a karácsony hazautaztunk Mercivel.

50927165_637292563354136_8535697744986112_n

Örültem hogy otthon vagyok, a családommal, és a barátaimmal, hisz hiányoztak. Egészen január közepéig velük is voltam, és csak ezután tértem vissza Udvarhelyre, ugyanis mikor otthon voltam egy idő után az itteniek hiányoztak.J

Januárban felvettem a többiekkel a ritmus és az irodába jártunk főként festeni.  És lassan kész lettünk az új projekttel. Már csak pár simítás és kész lesz a tanulásra, játékra.

51351631_1605980219505217_2804351196016410624_n 51061453_237776003838556_7185930467500097536_n

 

JÉGKARNEVÁL – kicsiknek és nagyoknak

  1. február 24.

Székelyudvarhelyi Korcsolyapálya – Jungle mögött

10:00 – Jelmezverseny és ügyességi játékok a gyerekeknek

12:00 – Jégkorongmérkőzés –Városi Sportklub Székelyudvarhely

13:00 – 16:00 Szünet

16:00 – Műkorcsolya bemutató – Csíkszeredai Sportklub és Sportiskola

17:00 – Ifjúsági ügyességi játékok és buli a jégen

 

Az idei Jégkarneválon a mindenki által kedvelt hagyományos programpontokon kívül sok újdonság is várja a karneválozó korcsolyásokat. A délelőtti program főként a gyereknek szól, 10 órától négy különleges kabala is lesz a jégen, akik a Székelyföldi Legendárium szereplői. Természetesen az arcfestést sem maradhat el, az UFF önkéntesei idén is gyönyörű maszkokat varázsolnak a gyerekek arcára. A jelmezverseny nyerteseit Jégkirálylány és Jégkirályfi díjjal jutalmazzák a szervezők, de senki sem fog üres kézzel hazatérni, hiszen ajándékok, forró tea és zsíros kenyér jut majd mindenkinek.

A gyerekeknek szóló délelőtti programot követően 12 órától jégkorongmérkőzést láthatunk, amelynek játékosai a Városi Sportklub (Székelyudvarhely) diákjai.

A délutáni program 16 órától veszi kezdetét. Díszvendég a Csíkszeredai Sportklub és Sportiskola műkorcsolyázó csapata, akik versenyprogramjaikat mutatják be a székelyudvarhelyieknek. A műkorcsolya bemutató után, 17-órától pedig megnyílik a pálya mindenki számára, félpályán kezdődnek a nagyobbaknak szóló ügyességi próbák és versenyek, félpályán pedig szabad korcsolyázás különleges zene-összeállításokra.

A jelmezbe érkező gyerekek és fiatalok ingyenesen korcsolyázhatnak egész nap, másoknak a pályán  megszokott jegyek érvényesek (felnőtt jegy 10 lej, gyerek jegy 6 lej illetve aki csak gyereket kísérő szülő az 2 lejt kell befizessen).

A program szervezői az Udvarhelyi Fiatal Fórum és Székelyudvarhely Polgármesteri Hivatala, partnerei a Hargita Megyei Europe Direct Tájékoztató Központ, a SZINFO, a Székelyföldi Legendárium, a Bethlen Gábor Alapítvány, a Székelyudvarhelyi Városi Sportklub, valamint a Csíkszeredai Sportklub és Sportiskola.

Csupaünnep – Csupaszív

Dec4

Az év utolsó hónapját méltóan nyitottuk meg. Mint korábban írtam a Madarasi Hargitát látogattuk meg az UFF önkénteseivel és méltóan zártuk egy udvarhelyi szilveszterrel.

A hónapunk kicsit csonka volt az ünnepek miatt, de egyáltalán nem eseménytelen.

Dec5

Az napközikben folytattuk tevékenységünket. Ezt a hónapot arra fordítottuk, hogy ismételjük át az eddig tanultakat és persze készüljünk kicsit a karácsonyra. Érdekesek ezek az ünnepek különben, még az eddiginél is kedvesebb volt mindenki és ez a légkör közelebbi viszonyok kialakítására is alkalmas. Emellett pedig mindenki megnyugszik. Én is nyugodtabb voltam és mondhatom talán mindannyiunk nevében. Az ünnepi készülődés közben az óvodákban is volt egy kis felfordulás. Süteményt sütöttek, szólt a zene mindenhol. Ez persze a munkát és a figyelmet az adott pillanatban nem könnyíti meg, de a legjobb ilyenkor, hogy ez senkit sem zavar. Kis manókként segíthettünk a télapó ajándékainak csomagolásában is. Örömmel láttam, hogy ilyen hangulatot és élményeket visznek haza a gyermekek.

De emellett el kezdtünk készülni kicsit a következő félév projektjére is, amit majd kisiskolásokkal fogunk játszani és tanulni, mondhatnám játszva tanulni vagy tanulva játszani?! Hogy mi is lesz ez konkrétan, az maradjon még meglepetés.

Dec6

Az angol klub tevékenységét is folytattuk tovább, újabb és újabb emberekkel. És ezzel a jövőben sem állunk meg. Az ajtók még mindig nyitva előttetek. Csütörtökönként 18.30-tól az UFF irodájában.

Az UFF-os rendezvényekből most sem volt hiány. December 5-én a Mikulás-szolgálat keretében mi is részesei lehettünk a gyermekek örömének, amit különösen Esra és Gökhan élvezett, hiszen számukra most jött először a Mikulás. De azért jött gazdagon, minden napköziben gondoltak ránk is, ami igazán jól esett. 15-én került sor az Ifiház nagytakarítására, ahol megfogyva bár, de törve nem elvégeztük feladatunkat. Én nem tudom hogyan is van ez, de itt még a munka is szórakozás. Még ezen a hétvégén elmentünk az ELDK-ra is, bár én, mint anti-sportrajongó lehet jobb, ha nem nyilatkozok., de mindenki élvezte a meccseket és mind a szervezők, mind a résztvevők komolyan vették feladatukat. Mindenesetre jól éreztem magam ott is. Éééés végre a karácsonyi vásár is kinyitott, rögtön és céltudatosan irányba is vettük, hogy megegyük a karácsonyi időszak első kürtöskalácsát. A karácsonyi vásárban ezzel azonban még nem ért véget a dolgunk. Hétfőn és kedden délután segítettünk teát és kalácsot osztani a szereplő gyermekeknek, amivel azt az élményt is megkaphattuk, hogy végig néztük műsoraikat. Le a kalappal előttük és pedagógusaik előtt. Mielőtt hazamentünk volna karácsonyra, itt is megülhettünk közösen egy karácsonyi vacsorát.

Dec1

26-án volt az UFF évvégi közgyűlése és karácsonyi bulija. A közgyűlés során mi is bemutatkozhattunk és utána a koncerten és a bulin jót szórakozhattunk. Sokan meglepődtek, hogy ilyen hamar vissza is jöttem. De hát, miért ne, ha jó itt és a karácsonyi bulik mindig a legjobbak.

Névtelen

Az egyesület rendezvényei mellett mindig van kicsi más feladat és sok szabadidő egyéb dolgokra. Kicsi feladatként volt szerencsém mélyebb bepillantást nyerni az itten kulturális életbe. Lehetőséget kaptam ugyanis, hogy én is írjak javaslatot az Székelyudvarhelyi Értékek Tárába történő felvételhez. Ez jó volt, mert újabb embereket ismerhettem meg, akik természetesen nagyon segítőkészek voltak és legalább kipróbálhattam ezt is. A kulturális életről jut eszembe, színházban is voltunk a hónapban. Szép műsort nézhettünk meg az Udvarhelyi Néptáncműhely előadásában. Ez a műfaj közel áll a szívemhez, illetve Esráék is nagyon élvezték, mert a szövegek megértése nélkül is élvezhető és érhető volt.

A karácsonyt természetesen otthon töltöttem. Kicsit jó volt már hazamenni. Mindig jó azért az embernek a saját ágyában aludnia. Persze ugye mindenkinek van egy ismerőse, aki tud segíteni, így kaptunk fuvart haza és visszafelé is. Nagyon hálás vagyok érte, legalább az út is gyorsabban telt, s megbizonyosodhattam ismét, hogy nem vagyok a világvégén.

A karácsonyi otthonlét után Gökhan egy barátja jött hozzánk Franciaországból. Furcsa az élet. Bármennyire is kacagtat a tény, hogy egy internetes játékból ismerik egymást immár négy éve, ez megtörténik, és nagyon furcsa az is, hogy most találkoztak először és úgy viselkedtek egymással, mintha már a homokozóban is együtt játszottak volna. És igen, egy úgy szólván idegent befogadni az otthonodba?! De ezen nincs, amiért meglepődjek. Nagyszebenbe mentünk utána a repülőtérre és egy éjszakát ott is töltöttünk. Mármint Nagyszebenben, nem a reptéren. Még mindig nagyon szép város és a karácsonyi vásár pont olyan volt, mint a mesékben. Én és a tériszonyom ismét megküzdöttünk, és megint én nyertem, mikor felosontunk a templom tornyába, aztán a városi meséből a falusiba érve körül jártuk a skanzent.

Dec2

Azután jóbarátainknak hála egy éjszakát Kolozsváron is eltölthettünk. Ismét nem okozott csalódást, mert ugye „Szép város Kolozsvár…” (Remélem Esra is leírja, mert habár csak ezt az egy sort, de ezt nagyon megtanulta. :D ). Természetesen itt is megnéztük a karácsonyi vásárt, persze ez kicsi apróság csak, de úgy eltelt az autóban az út, hogy játszottunk, mintha nem is lett volna. Azt hiszem szükségünk lenne még egy fiúra a csapatban, mert, ha ők megkapják a közös hangot, akkor nagyon viszik a többit és ez talán örök talány marad mindenki számára, de a fiúk valahogy mindig megkapják. A szilveszteri játékpartit megelőzően még a Székelykapu múzeumot is megnéztük, csak, hogy kompletten teljen az év vége. Az óévet a városban búcsúztattuk, esküszöm jobban esett, mintha buliztunk volna egy hatalmasat.

Dec3

Mindenkinek boldog, sikerekben gazdag évet kívánok! Mindenekelőtt boldogabbat! Találkozunk jövőre is.

Shine like a star – A népszerűségünk szinte akkora, mint a Hargita

nov1

A novemberi hónapunk is elég eseménydúsra sikerült, a legelsőtől a legutolsó napjáig.

Török barátaink november első napján érkeztek vissza Romániába, Kolozsvárra. S ha már ők úgyis ott vannak gondoltuk, hogy ott találkozunk velük és kicsit felfedezzük Kolozsvárt is. Én még sosem jártam ott azelőtt. Kellemest a hasznossal összekötve megkértek bennünket, Zsuzsit és engem, hogy vegyünk részt a MIT (Magyar Ifjúsági Tanács) által szervezett Adj király, katonát! vetélkedőn. Így egy pénteki napon elindultunk Nagyenyedre, ahol szombaton a verseny zajlott. Ahogy láttam a gyermekek is nagyon élvezték, és nem különben mi is. Alapvetően is kíváncsi voltam, hogy mi lesz ott, mivel azt megelőzően a verseny munkafüzeteit is segítettünk csomagolni és nagy meserajongó is vagyok. És persze itt is egy jó csomó új emberrel megismerkedhettünk. Még mindig meglep, hogy mindenki milyen közvetlen és barátságos velünk. De kívánom, hogy érjen még sok ilyen meglepetés az év során és az életben.

nov2A hétvégénk még egyáltalán nem ért véget, szombat este értünk Kolozsvárra és belevetettük magunkat az éjszakai életbe is. Nagyon jól éreztük magunkat, és hát milyen az élet, egyetlen egy ismerősöm él Kolozsváron, aki persze pont otthon volt, és pont ott bulizott, ahova mi is mentünk! Vasárnap kicsit szétnéztünk a városban, sétáltunk a parkban, megnéztük a belvárost és vettünk barátságkarkötőt. Amennyire elfáradtam a hétvége alatt, pont úgy fel is töltődtem tőle. (Máskülönben most is pont ezt érzem, amikor ezeket a sorokat írom a hargitai kirándulásunk után, de erről majd később.)  Ennél jobban nem is kezdődhetett volna a hónap, és egy biztos, Kolozsvárból ennyi nem volt elég.

nov3

Immár teljes létszámban tehát folytattuk a munkánkat. A hónapban megtanultuk az időjárást, testünk részeit, érzéseinket és a hideg beköszöntével aktuálisnak láttuk a téli ruházat ismeretét is. Egészen jól kialakult már az a metódus, ahogy a legjobban le tudjuk kötni a gyermekek figyelmét és át tudjuk adni, amit szeretnénk. Rengeteg dalocskát tanultunk mostanában, és mivel egy héten 8-9 csoportban is ugyanazt a foglalkozást tartjuk, alaposan beleégtek a gondolatainkba és lassan már-már bárhol és bármikor eszünkbe jutnak ezek és akarat nélkül is énekeljük. Na de így, hogy a rendszerünk is kialakult, nagyon pozitív visszajelzéseket kaptunk az óvónéniktől, ami melengeti a szívünket és még több erőt ad a folytatáshoz. Persze ezt az ő segítségük és javaslataiknak köszönhetjük, de örülök, hogy megtanuljuk mi is a leckét.

nov4

Emellett volt egy-két olyan nap a hónapban számomra, amikor úgy éreztem, hogy kész, nem tudom mi lesz, hogy lesz, de nem kapjuk a közös hangot, és fel is mérgesítettem magam. Persze nem vesztünk össze, de érzetem egy kicsi feszültséget a levegőben, amit lehet a bennem bujkáló betegség miatt éreztem csak – sajnos sikerült megfáznom, így egy pár napot ki is kellett hagynom a tanításból, szerencsére nagyon kedves doktornőt kaptuk orvosunknak, úgyhogy nem volt nagy gond és kedves lakótásaim is úgy törődtek velem, mintha három anyukám lenne egyszerre.  – De lehet, hogy már pont ideje is volt. Nem lehet minden döccenésmentes. Olyan ez, mint a friss szerelemmel, le kell hulljon a rózsaszín köd, hogy lásd a valóst. Ami szerencsénkre lehet, hogy még szebb és jobb is, mint gondoltuk.

A napközik mellett el kezdünk járni, a Gimibe is angolórára, hogy beszélgessünk a diákokkal, szerencsére nagyon nyitottak felénk, rengeteg kérdésük van és bátran hozzászolnak bármihez.

A fiataloknak indított angol társalgási klubot folytatjuk és minden alkalommal új emberek is csatlakoznak hozzánk, jó látni, hogy ennyi érdeklődő van. Ez a legjobb visszajelzés, amit kaphatunk. Ha kedvet kaptok csatlakozzatok hozzánk ti is, csütörtökönként 18.30-tól az UFF irodában, Székelyudvarhelyen.

nov5

 

Ezek mellett pedig több az UFF által szervezett esemény részesei is lehettünk. Ilyen volt a Peron Music Tehetségkutató Fesztivál, amit az Ifjúsági házban szerveztek meg. Az önkéntes zsűri tagjaként nem volt egyszerű dolgunk, mivel nagyon színvonalas produkciókat láthattunk a színpadon, jól szórakoztunk és úgy eltelt a nap, hogy észre sem vettük.

nov6

A városi gólyabálon is részt vettünk. Azt a megtisztelő feladatot kaptam a szervezőktől, hogy tagja lehettem a zsűrinek. Nagyon élveztem, nagyon ügyesek voltak és nagyon komolyan vették a feladatukat a gólyapárok. Lenyűgöző, hogy mennyire várják és értékelik itt a gólyabált a fiatalok. Szinte hihetetlen, hogy minden diák számára ez ekkora esemény, de jó, hogy van, ami összetartja őket.

nov7A harmadik nagy UFF-os eseményünk a Madarasi Hargitára szervezett kirándulás volt. Na még ott sem voltam azelőtt. Nagyon szép hely. Habár síelni még nem tudtunk, kirándultunk egyet a csúcsra, és mivel ez a hónap a zsűrizés hónapja volt, nem maradhatott el itt sem, hiszen a hétvége folyamán a diákoknak csoportversenyen is teljesíteniük kellett. Jók ezek a kirándulások nekünk is, minden alkalommal egyre közelebb kerülünk egymáshoz és másokhoz. Jó érzés volt különben, hogy ilyen sok diák is tudja a nevemet és úgy aggódtak, hogy nem fázok-e.

nov8November 30-án töltötte Esra a születésnapját. Gökhan készített neki tortát, amire nem hiába nagyon büszke is. A mi ajándékunknak is nagyon örült, egy fénykép/emlékalbumot készítettünk neki Zsuzsival, kicsit meg is irigyeltem, olyan vagány lett.

Ja igen és ki ne felejtsem, egy egész napra sztárok lehettünk itt Udvarhelyen. Reggel a Príma rádióba mentünk beszélgetni Zsuzsival. Őszintén rég éreztem magam ennyire zavarba, mint ezelőtt a beszélgetés előtt, sosem voltam még rádió studióban, főleg nem úgy, hogy beszélnem is kelljen. De a riporter nagyon rutinosan vezetett bennünket és a végére már szinte élveztük is a helyzetet. Délben egy sajtótájékoztatót tartottunk, ami nem is kell mondjam, szintén teljesen ismeretlen terep volt számunkra. De egészen jól vettük az akadályt. Valamint a most megjelent Sulisokk magazinban írtunk egy cikket Zsuzsival, az EVS-ről és a tevékenységünkről, Esra és Gökhan pedig az angol klubról.

nov 9A sok szervezett program mellett jutott időnk egyénileg is elmenni kirándulni. Ezúttal az Egyes-követ vettük célba. Útitársunk és kalauzunk Zsombor volt, akit még Bukarestből hazafelé jövet ismertünk meg a vonaton, ő volt az, aki segített nekünk akkor sikeresen hazaérni. Igazán nagy kihívást jelentett számunkra a kő megmászása. Nekem biztosan. Először nem is akartam felmenni, de nagyon örülök, hogy megtettem és jó volt, ahogy támogattuk egymást. Minden félelmet le lehet győzni csak akarni kell, így én és a tériszonyom megmásztuk az Egyes-követ.

nov9

Élményteli hónap után izgatottam várom a következő vajon mit hoz.

 

 

UFF közgyűlés

2018.december 26-án az UFF zártkörű évértékelőt tart, valamint a 2019-es évi tervek átbeszélése is sorra kerül. Ezen kívül az ifjúsági szervezet vezető tanácsának és ellenörző bizottságának jövő évi tagjait is megválasztják.

Az UFF sikeresen zárhatja a 2018-as évet, hiszen számos érdekes rendezvényt, programot, tábort szervezett, valamint 4 EVS önkéntessel is bővült a csapat, 2 magyarországi és 2 török fiatallal. Az UFF lehetőséget ad mindenki ifjú számára, hogy kipróbálja magát több féle irányba. A diákok belekóstolhattak egy kicsit a színművészet, a közélet, a kézművesség, az angol nyelv és akár a zene világába is.

Az évértékelőt buli követi, a jó hangulatot a Funkorporation biztosítja az Ifiházban.

Ünnepi hangulatba öltözve

Az Udvarhelyi Fiatal Fórum hagyománya idén sem maradt el. A Mikulás idén is ellátogatott a város gyerekeihez és ajándékokkal lepte meg őket.

Idén 4 Mikulás járta körbe a várost segítő krampuszaival együtt és 45 családhoz látogatott el. Minden gyerek csodálattal és meglepődve figyelte a Mikulást, de mindenki örömmel fogadta. Volt aki énekelt és szavalt, volt olyan is aki megszeppent a történtek láttán.

Végeredményként elmondhatjuk, hogy Mikulásaink idén is sikeresen jártak el: boldogabbá és színesebbé tehettük a gyerekek Mikulás napját.

Megszületett a Peron Music Tehetségkutató nyertese

A 2018 november 17-én zajlott tehetségkutató fesztiválon 8 zenekar versenyzett az első helyezetért. A fesztivál a Siculus Ifjúsági Házban játszodott, minden zenekarnak 15 perc állt rendelkezésére, amelyet a zsűri szakmailag értékelt.

Az első helyezést a Road of Life érte el, akik 2019-ben újból versenybe szállhat a budapesti Öröm a zene tehetségkutatón, összesen 3 millió forint értékű fődíjért. Második helyen végzett a Szintaxis, a harmadik helyezést pedig a One Man Band LÁ érte el. Különdíjban részesült a KentauRock és Becsek Brigitta, a Sicton dobosa. A Wrepperz énekese, Szatmári Loretta, Újfalusi Gábor díjat kapott.

A díjjazott zenekarok mindenike további fellépéseket nyert, így sokat fogjuk látni és hallani őket.

46525693_1406926632773793_6333089420102598656_n

Új nyertes gólyapár a láthatáron

Nagy küzdelmek és izgalommal eltöltött órák után megszületett a végső döntés: új nyertes gólyapárt hirdettünk ki.

Mint minden évben idén is megszerveztük a városi gólyabált, amelyen 8 gólyapár vett részt. Az eseményre 2018. november 23.-án került sor, a Siculus Ifjúsági Házban, a téma a hipp hopp kultúra volt. A műsort Ágoston Gyopi és Balázs Lacika vezette, a gólyák sorsairól pedig a zsűrik döntöttek: Ugrósdy Mercédesz Flóra EVS önkéntes, Bokor Előd grafikus, Dávid László képzőművész, Katona Lóránt rendőr és Antal Eszter táncos.

47058581_10156144900716859_95722490176733184_o

 

A szervezők tánca után következett a várva várt pillanat: az eredményhirdetés. Örömmel közölhetjük, hogy a harmadik helyen végeztek a Marin Preda diákjai: Veres Boglárka és Codreanu Mihai, másadikok a refisek lettek: Sebestyén Adél és Tóth Szilárd, valamint az idei gólyabált a gimisek nyerték: Varga Boglárka és Széles László. A küzdelem természetesen nem maradt jutalmazás nélkül, az első helyezet Instax minivel gazdagodhatott.

 

 

SO FAR SO GOOD…

Hi everybody,

I want to tell you how my EVS life is going.

Day by day I can feel more comfortable in this city. It is getting be like my home. Sometimes I see someone who I met before on the street and that feeling is really meaningful for me. I can go to eat or shop alone and contact with people, sometimes in English sometimes I try to speak in Hungarian. So, for now, city life is easier than the beginning.

IMG_1606

For my Project, everything is going very well. First I thought it will be hard with kids because of the language. But my Hungarian friends help me with translation and the teachers help us with everything. By these ways, I can work with children easily and it makes me really happy. We trying to teach them English and they are really clever and brilliant. I can feel they obviously like our activities for that reason when I go to kindergartens I feel energetic and happy. I really love my job.

45546581_252883522045798_2975150225628332032_n

This month we started an English club every Thursday. We had only 2 meetings. The first one was just about to know each other. I was so excited about that English club because we had the same club in Turkey and it was going well. I wanted to carry here something from there. Language is so important for everybody . Especially for youngsters because we need another language for everything in our life. For school, job, travel…of course, we are learning English in school but it is not enough because we should practice and use the languages, it is the best way to learn another language. This club is a really good opportunity for that. We met the participants they are so nice and the meeting was really friendly. I am sure other weeks it will be more interesting and funny.

20181007_151845

In addition this month I went to some good places in Romania. Firstly we decided to go to Red Lake. When we were going there we stopped at Zetelaki Lake. It was so nice, the lake was like a mirror and I can see the autumn colors everywhere. Then we reached the Red Lake we rented a boat. Before we went there, I saw some photos on the internet but it was much more beautiful than photos. The lake, inside the trees, autumn and ‘kürtőskalács’ was great. I tried kürtőskalács for the first time and it wasn’t a strange taste for me, I liked it.

IMG_1351

End of the month we should have solved our visa problem because we had a short-term visa but we needed to get a long-term one. For that reason, we went to Turkey. Our flight was from Cluj to İstanbul. Before and after our flight to Turkey and from Turkey we got a chance to spend time in this young and colorful city. Maybe Cluj-Napoca is my favorite city for living in Romania. It is so alive in every hour and peaceful. There was a big park in the city and people use that park all days. This is a really good opportunity in big cities. We went to Retro party in Cluj and when we heard one song from Turkish singer Tarkan we were so surprised with Gokhan. If you are living in another country, to hear or see something from your home country makes you proud.

82f7f516-adfe-441c-8704-4b442d4e1f40

I spend two weeks in Turkey with my family and my friends.I guess one of the most missing part of Turkey for me is the food. So I did’t hesitate to eat whatever I want in that period. Also I had the opportunity to visit my favourite places. But after that relaxing holiday when I arrive my home in Szekelyudvahely again, I felt that I missed here even in 2 weeks. As I said in the beginning of my writing, this city is becoming my home quickly..

 

Újabb egy hónap telt el

Újabb egy hónap telt el. El sem hiszem…

Próbálom összeszedni a gondolataimat, és összegezni röviden mi történt ezalatt az idő alatt. Annyi biztos hogy  nem unatkoztam!

46401505_774064529614322_8333191123606437888_n

A hónap elején volt időm, és lehetőségem hazautazni a családomhoz. Mindenki otthon volt pár napra, mindenki megpihent és közben élveztük egymást társaságát (többnyire ahogy az lenni szokott). A barátaimmal is tudtam találkozni, de eleinte nehéz volt összeegyeztetni kivel, mikor, mert mindenkire kíváncsi voltam, hogyan alakul az életük az egyetemen, vagy a munkában. Órákig beszélgettünk az életünk alakulásáról, és hogy mennyire szeretjük azt amit csinálunk. Egyetemen tanulni, iskolába járni, dolgozni, önkénteskedni. Jó volt látni őket, és kicsit olyan volt mintha el sem mentem volna otthonról.

Ezek miatt kicsit szomorú is voltam mikor visszajöttem. Hiába voltam két hetet otthon, kevésnek éreztem. Szerencsére pár nap elteltével, újra belerázódtam az itteni életbe, és végre nyugalmam volt (a szó jó értelmében).

Miután én megérkeztem, pár napra rá Merci utazott haza, aztán kis idő múlva a Esrának és Gökhannak is mennie kellett, így október közepe fele pár napra egyedül maradtam. Vártam hogy visszaérjenek, és hogy újra kezdődjenek a tevékenységek.

46281756_263847660986116_8259737935780249600_n

Merci  érkezésével aztán mentünk az ovikba, az irodába. Az egyik ovodában segítettünk muffint sütni, a másikban pedig elkísértük a gyerekeket a bábszínházba, ami által mi is új élményekkel gazdagodtunk.

46331825_182833909320782_3549239017818030080_n

A tanulás sem maradt el. Megtanulták a gyerekek a farm állatait és a számokat is egy saját készítésű játékon. Az őszi szünet ideje alatt pedig kézműves tevékenységgel készültünk a kicsiknek. Krumpli nyomdáztunk, vagyis megpróbáltunk…

46349065_568010270296300_6908983408521641984_n

Szabadidőnkben elmentünk túrázni, meglátogattuk a helyi piacot, és a boltokat, na meg filmeket néztünk.

Az október tehát nagyjából így telt…

46443394_350768265680745_2642675407085633536_n