Training, trips and friends

As far as I remember in my last blog episode I finished writing just before going to Mid Term Evaluation Training by Erasmus+. So if you are interested, I’m willing to share my memories.
The training was held in Poiana Brasov at a luxury facility. The place was chill and comfortable in every way; rooms, natural environment, foods and so on.
However, some volunteers were not satisfied. I believe they would prefer a place in the city center and covered by local or young people who want to party all night long just like we had in On Arrival Training. But if 90 volunteers are in the same place, location and opportunities do not matter, the party is inevitable. Even though they warn us several times as ‘Do not party at your rooms’ one of my friend’s living room was suitable for a party for 50 people. Thus, we did, every single night. But the fault is not ours, the room’s itself.

I don’t want to bother you about the content of the training, it was kind of similar to On Arrival Training. But basically, they aimed at the importance of volunteering and opportunities after the volunteering period. Also one of the most useful part for me is the definition of the learning and the learning types. It was a proper Personal Development training I would say.
After training, we had enough time and energy to visit Peles Castle which is 90 minutes away from Brasov. It’s the most beautiful castle I’ve ever seen in Romania so far. Although the guide was not so excited about telling the story of the castle -which I can understand, doing the same thing a dozen times every day, using the same sentences like a robot, not so interesting- even she couldn’t break the enthusiasm that the castle has woken deep inside me. Because at least she was talking English.

As volunteers, nowadays most of our working hours have been spent to the magazine called “Sulisokk” which we publish soon. Our goal is to explain and introduce the EVS program. From the very beginning to the end the language is English and all the articles created by us. You’ll find anything you may want to find about EVS, so stay tuned and do not miss the chance to get informed. Who knows maybe you’ll be volunteers too, in the future.

Before I left my hometown for the first time, I could not expect that I would find close friends. Because, you know, language is an obstacle, cultures, and ideologies are different. But it didn’t take too much time to realize that you can find people around the world, even though you belong different culture, ideology, and perspective, still, you might be able to think the same way. One of the best decisions of my life was participating in the Work and Travel program and thanks to that experience I have lots of precious friends and some of them came to visit me in Romania. We spent the Easter holiday together. It was an enjoyable journey but at the same time tiring too, because in 2 days we made a big trip included Salina Turda, Sibiu, Sighisoara, and Brasov. Also every night we went back home to sleep that means we spent to much time on the Romanian defective roads. But it

definitely worth it. Even though we don’t talk too much via social media I realized that we didn’t lose anything regarding our friendship.


So far my life is going that way as I tried to tell you guys. Hope you did enjoy while reading. See you in the next blog article. Enjoy your life.


Colorful Places, People and Moments

Hi everybody!

This month was a combination of everything. Sometimes we cried, we laughed, we traveled, we learned.


First, I will tell the worst one then I will continue with good stories. Beginning of the March, we learned Zsuzsi will finish the project. There wasn’t any problem, it was just about her life. To accept this sad new was quite hard for me. We lost one part of our family, but everything was for her. So we decided to have a good time in our last days together. While she was going, we organized a goodbye party for her. It was with tears but anyway we will be a family always. I’ve already missed her. But I am sure we will see each other as soon as possible.


Now let’s talk about the project. We continued to play board game at primary school. Sometimes we had some misunderstanding, but generally, it was ok. We saw that the students liked and enjoyed it, that was the most important thing for us.


As every month, we met with participants on Thursdays for the English Club. This club is not good only to practice English but also to share our cultures and differences. Every week I learn new things about this region or Romania.

Except these, we had a different project for this time. We prepared the magazine about EVS, us and our projects. This Sulisokk will be full of the answer for all kind of questions about EVS world. Also, we added interesting interviews in it. You can get inspired by them, don’t forget to read it.


One of the important events for this month was the Mid Term Evaluation Meeting. We spent three days with eighty other volunteers and trainers from all over Europe. Before the MTE meeting, everybody has questions about how to fill the youth-pass. But we realized what we learned and how we can describe these as eight key competencies. Also, we got information about where can we use the youth-pass after EVS life. We talked, laughed and drank together with the people that share the same EVS fate with us.


The last and best part is traveling. We visited a lot of places this month. Some of them were new for us, some of them were the same which we visited before. Targu Mures, Sighisoara, Sibiu, and Brasov were the places we visited a few times, and this time we went to show them to our friends.


Sovata, Lake Sfanta Ana and Marefalva were such beautiful natural places which we saw the first time. Also, after the Midterm Meeting, we went to Peles Castle. So far this castle my favorite castle in Romania. It is incredible with magnificent architecture and decoration.



And the other incredible place was Salina Turda, which we went with our friends from Slovakia and Poland. It was scary deep and gorgeous with the lights, boots inside the lake,ferris wheel, mini golf, bowling. Surely it is one of the must-visit places in Romania.

Hello dear readers

I am going to tell you about my February vibes. First of all, we started this month with one week holiday because we finished the boardgame earlier than the deadline date. That week was a really good opportunity to create new habits. I decided to start to go to the gym because I need something to do more than our project. I have been here around six months and started to be a little bit homesick.  So I think new habits could help with that too.


In three weeks, we went three schools, twenty-three classes…It means that our game is working very well, students and teachers like the board game. We like to work with them and we met a lot of new people but also we played the same game twenty-three times and we are bored a little bit. Anyway we proud of ourselves about the board game, we worked a lot on it but worth it.


In the first week our school was Orban Balazs. We’ve played our game with nine different classes but I definitely can’t forget any of them. They were only fifth graders and I was surprised about their English level. Almost all student understood the game and answer correctly. Also, I can’t forget one student who is half Turkish half Hungarian. He suddenly started to speak in Turkish with me and I was shocked. That will be a nice memory for me.



The second school was Reformatus Kollegium. In this school students were intelligent too. Besides, we worked with four different teachers and all of them were great and helpful. Actually, we prepared this game for primary school but we tried with high school students too. English teachers offered us to play with high school students, even for them it was interesting.




The last school of this month was Benedek Elek Pedagogical School. Also, English teachers were great again, they helped us too much. And the students have interested in us and our game. They felt the competition during the game. We gave a grass man to every winner group as a gift. It is connected with our game also it is a funny and good memory for them. At the end of this three weeks I could say that students English level is really good and more then what I expected. Furthermore, they are so lucky because of their teachers.


In addition to that, we continue the English Club. Every Thursday we are meeting at UFF office and doing our activities. Also, we have new members this month. Our favorite activity is playing Taboo now. We have cozy and enjoyable time with participants.



Once and for all, I want to write about my trips. We went to some cities near Udvarhely. First, we went Targu Mureş, to feel that big city life feeling with a mall, cinema, and Mcdonalds. Then we had one girly weekend with Merci and Zsuzsi. We started the day in Ciuc with great coffee then we finished our day at Sfantu Gheorge with a tasty dinner. Also, we closed this month with one ice carnival and one birthday (Gökhans birthday) at Septimia.


My favorite activity is to discover new places. So I am looking forward to spring to see many new cities in Romania. But  I can feel spring is coming soon for our EVS life…

Good Vibes, Great Times

We’ve already completed the winter of 2019. I can say that this year started very well for me. I’ve greeted it by two life-changing decisions. One of them is to quit smoking, the other one is to start up a gym. Both of them was the most wanted achievements of my life for around 2 years. So I feel proud to accomplish them during my life changing EVS experience.


As you know, we were preparing a board game for primary schools about the environment that I mentioned in my last blog article. Now I can gladly say that we’ve completed it and already played more than twenty times with different primary and high school students. While some of them were happy, amused and enjoyed, some of them were shy, hesitant or doubtful. But after we started to play the game all of them had some fun definitely. Thanks to that project we’ve met a lot of precious English teacher and all of them loved our game maybe more than the children. I think they are the reasons for the overall good English level of this city. Children are lucky for having them in their schools.


Life is good, the weather is getting better day by day. We might plan some trips with my home-mates soon. But for now, the closest future plan is to join the midterm training with other volunteers in Romania. I’m so excited about that. I am going to share all the details with you soon. So far that’s all. Have a great day.

EVS life now


PHOTO-2019-02-01-18-30-22 IMG_1815

I already spent here 4 months and I have a lot of memories about my EVS life. I want to share them with you in this blog post.

Firstly I want to talk about how is going my project in kindergartens. We almost finished this semester and now I can say that we did a really good job. We went in 3 kindergartens and we tried to teach basic English to kids. It wasn’t easy for this age group but even if just a few children could learn something, it is our proud. We taught them the colors, numbers, vegetables, fruits, animals, weather conditions and so on. Of course, they can’t remember all of them but at least they met English at their very young age. It is a good start for the future. Otherwise, they met people who can’t speak their mother language like us and they contact us somehow. They tried and they really love us.

Next semester we will go to primary schools and we are preparing a board-game for them. After we finish I will write the details in my next blog writing.


Also in these 2 months we had some trips.

First, we went to Balan “Lonely Stone”. Our friend lives there which we met him on the train when we were coming back from our on-arrival training. It was a little bit difficult hiking but it was fabulous. On the top of the stone we had an amazing view.


Also, we had some interesting events at UFF. We were the jury for a music competition. We had a press conference and it was the first one for me, we talked about our project and our life. Then when I saw the article on the internet I was proud of myself.


Another one was an UFF excursion to the Hargita. We were there with a lot of UFF member. It was a really enjoyable time with everyone. November was a really special month for me because of my birthday. Gokhan, Merci, and Zsuzsi made an amazing surprise for me with a present and a cake. Also in Hargita, everybody celebrated my birthday, this was one of the most special birthdays of mine.


Another important event for me was Christmas because it was also a first for me. We celebrate the new year in Turkey but not Christmas. First, we started with ‘Santa Claus Day’. At age 24, I got my first gift from Santa Claus. Then we visited Christmas markets in a few cities. We had a tree and a Christmas calendar. I felt so lucky because I have housemates who showed me their culture in every way.


After Christmas, we had the annual UFF meeting and after-party. We took a part in the meeting and talked about our project like every time. After that, there was a great music group performing their musician skills. It was an unforgettable evening for me.


For New Year’s Eve our friend Damien came from France, it was our first real meeting because we met him on the internet and for 4 years we’ve seen each other just via Skype. We took him from Sibiu airport and spent 1 day there. Then we went Cluj, Sighisoara, Braşov and we came back to our city. We saw the Christmas markets in these cities they were awesome. We watched fireworks in our city with our champagne. Last year almost all my wishes happened and I hope this year it will be great too.

After a really big and relaxing holiday, we are on our work again. We are completing our board game and so far it went very nice. After we finish we will start to play with primary schools. I am looking forward to playing it with them. Moreover, we want to continue meeting for the English club. We need more motivated participants to keep it available for anyone who wants to improve their English speaking skills. So don’t hesitate and join our Facebook page or get some information from UFF.

I started the new year with a superb vibe. I feel at home thanks to my home mates, UFF family, and the lovely locals. For now, that’s all. See you on my next blog writing. I wish you great days.

Hello dear readers

It’s been a while since I wrote the last blog episode. In that time I did pretty good things, let me write about them…

Firstly if you haven’t been at ”The Lone Rock” in Balan, I think, you should plan a day trip there as soon as possible. One of our friends who lives there invited us. While considering to join him, I didn’t know it will be the most difficult and the most enjoyable hike in my life. We started the trek in the steep trail, we passed through a forest while perspiring excessively. Eventually, we reached the top of the mountain. There is a place which is kind of relaxing spot to look back and feel the achievement. Of course every time there is more thing to achieve. You are not high enough now, take your time to rest, then aim to the top of the rocks near you, as we did.
I assure you it’s not easy at all, but the reward is astonishing when you reach there. Just look at that, AMAZING!


After the overwhelming hot summer in Turkey, I knew that it will be a harsh winter for me. I accept that it’s way more cold that I confront in my city, but as they said, humans can adapt every kind of condition, they just need some time to adjust. I never thought that the combination of snow, Christmas and Székelyudvarhely would be that beautiful. It helped me to acclimate to the cold weather. Here are some photos as my memories.



Being a member of UFF feels good. All the activities, events and concerts make me feel alive. We’ve been volunteer jury members in the Peron Music competition which was a joyful event with skillful musicians and well-quality songs. We had a difficult time to decide who showed the best performance however the Road Of Life deserves the first place according to our and the musician jury’s votes. I wish them to keep doing the great job they do. Furthermore, as you know, every year there is a great event organized by UFF. At the beginning of the evening, we present ourselves, our projects and life to the members then enjoyed good music provided by FUNKorparation.


I would say that for me the most enjoyable hobby is playing video games. That’s why I was spending most of my free time in front of my TV and PlayStation. More than three years ago, one day I met a French guy while I’m playing a multi-player game. After that, we started to play together and speak via voice chat. Eventually, we became good friends enough to decide to see each other. So he was here in Romania for 5 days including new years eve. Despite the fact we see each other very first time, after spending some time together, I felt like he is a friend from my childhood. I think it was the best time to visit Romanian cities during the new year’s excitement. Shining Sibiu and beautiful Cluj were great, no need to explain you know that. Also, we wanted to show him our city, therefore, decided to spend new year’s eve in Székelyudvarhely with the firework show and of course a bottle of champagne.




I don’t want to take more time of yours, but let me write something about our projects too. So, we repeated some English words and sentences briefly as the last thing and said goodbye to kindergartens recently. Next semester we’ll focus on primary schools. Already started to prepare for them. We put a grand effort to create a room-size board game which is 3*4 meters. The aim is to teach them the importance of recycling, energy saving,  keeping the world clean while taking care of the different type of trashes. In a short explanation, the goal is to teach them how to save the future of the planet earth while helping them in improve their English.




Újra jelentkezem egy hosszabb beszámolóval. Most a novemberi, decemberi és januári élményeimet olvashatjátok.

Igaz, rég volt már november mégsem hagyhatom ki. Rengetek dolog történt akkor is.

Mint például ovikban tanítás, English Club, Adj Király katonát vetélkedő, és sok-sok utazás.

A hónap elején volt lehetőségem részt venni mint segítő, az Adj Király Katonát országod vetélkedőn. Előtte még nem hallottam erről a rendezvényről, de elmentem mert kíváncsi voltam. A lényege az volt hogy a gyerekek elolvassanak egy mesékből álló kiskönyvet és abból a lehető legjobban felkészüljenek. Mercivel mentünk, Nagyenyedre, ahol volt a döntő. Sok jó embert megismertem, és tapasztalatot szereztem milyen is benne lenni egy ilyen szervezőcsapatban.  Nem egyszerű, viszont a csapatmunka megkönnyíti a munkát.




Nagyenyed után, boldogan utaztunk Kolozsvárra, ugyanis visszaérkezett Esra és Gökhan Törökországból. Nagyon örültünk hogy újra teljes a csapat. Eltöltöttünk egy napot városnézéssel, mindent megcsodáltunk, és miután fáradtan leültünk felfrissülni, úgy döntöttünk még biztosan jövünk Kolozsvárra. Két nap közel sem volt elég a városból.






A következő napokban, már otthon, elkezdtük a munkát. Előkészültünk, terveztünk, és tanítottunk az ovikban, volt Press Conference, amin minket kérdeztek újságírók és persze English Speaking Clubot tartottunk. Visszazökkentünk a normális kerékvágásba, és négyen, összedolgozva néztünk szembe a következő hetekkel és lassan a novembernek is vége lett.


Az idő szaladt és mi pakoltunk, ugyanis december elején felmentünk a Hargitára pár éjszakára. Az UFF csapat és a gólyabál szervezői. Előtte már voltam a Hargitán , de mindig csak ősszel vagy nyáron, így egy kicsit féltem hogy meg fogok fagyni. Szerencsére minden jó volt, meleg volt a házban és jól éreztük magunkat. Annyira hogy fel is mentünk a Hargita tetejére. A kilátásért megérte.




51039853_2270137263256383_4672418488080400384_nMiután haza tértünk a kiruccanásból, és kiolvadtunk, újra munkának láttunk. Egy új projektbe kezdtünk bele és az óvodákban pedig teszteltük az gyerekeket mire emlékszenek az elmúlt fél évből. Elismételtük amit addig tanultunk, és nagy meglepetésünkre nagyon sok mindent tudtak.


Szóval nagyjából így telt a december. Tanítottunk,  festettünk és mikor közeledett a karácsony hazautaztunk Mercivel.


Örültem hogy otthon vagyok, a családommal, és a barátaimmal, hisz hiányoztak. Egészen január közepéig velük is voltam, és csak ezután tértem vissza Udvarhelyre, ugyanis mikor otthon voltam egy idő után az itteniek hiányoztak.J

Januárban felvettem a többiekkel a ritmus és az irodába jártunk főként festeni.  És lassan kész lettünk az új projekttel. Már csak pár simítás és kész lesz a tanulásra, játékra.

51351631_1605980219505217_2804351196016410624_n 51061453_237776003838556_7185930467500097536_n


Csupaünnep – Csupaszív


Az év utolsó hónapját méltóan nyitottuk meg. Mint korábban írtam a Madarasi Hargitát látogattuk meg az UFF önkénteseivel és méltóan zártuk egy udvarhelyi szilveszterrel.

A hónapunk kicsit csonka volt az ünnepek miatt, de egyáltalán nem eseménytelen.


Az napközikben folytattuk tevékenységünket. Ezt a hónapot arra fordítottuk, hogy ismételjük át az eddig tanultakat és persze készüljünk kicsit a karácsonyra. Érdekesek ezek az ünnepek különben, még az eddiginél is kedvesebb volt mindenki és ez a légkör közelebbi viszonyok kialakítására is alkalmas. Emellett pedig mindenki megnyugszik. Én is nyugodtabb voltam és mondhatom talán mindannyiunk nevében. Az ünnepi készülődés közben az óvodákban is volt egy kis felfordulás. Süteményt sütöttek, szólt a zene mindenhol. Ez persze a munkát és a figyelmet az adott pillanatban nem könnyíti meg, de a legjobb ilyenkor, hogy ez senkit sem zavar. Kis manókként segíthettünk a télapó ajándékainak csomagolásában is. Örömmel láttam, hogy ilyen hangulatot és élményeket visznek haza a gyermekek.

De emellett el kezdtünk készülni kicsit a következő félév projektjére is, amit majd kisiskolásokkal fogunk játszani és tanulni, mondhatnám játszva tanulni vagy tanulva játszani?! Hogy mi is lesz ez konkrétan, az maradjon még meglepetés.


Az angol klub tevékenységét is folytattuk tovább, újabb és újabb emberekkel. És ezzel a jövőben sem állunk meg. Az ajtók még mindig nyitva előttetek. Csütörtökönként 18.30-tól az UFF irodájában.

Az UFF-os rendezvényekből most sem volt hiány. December 5-én a Mikulás-szolgálat keretében mi is részesei lehettünk a gyermekek örömének, amit különösen Esra és Gökhan élvezett, hiszen számukra most jött először a Mikulás. De azért jött gazdagon, minden napköziben gondoltak ránk is, ami igazán jól esett. 15-én került sor az Ifiház nagytakarítására, ahol megfogyva bár, de törve nem elvégeztük feladatunkat. Én nem tudom hogyan is van ez, de itt még a munka is szórakozás. Még ezen a hétvégén elmentünk az ELDK-ra is, bár én, mint anti-sportrajongó lehet jobb, ha nem nyilatkozok., de mindenki élvezte a meccseket és mind a szervezők, mind a résztvevők komolyan vették feladatukat. Mindenesetre jól éreztem magam ott is. Éééés végre a karácsonyi vásár is kinyitott, rögtön és céltudatosan irányba is vettük, hogy megegyük a karácsonyi időszak első kürtöskalácsát. A karácsonyi vásárban ezzel azonban még nem ért véget a dolgunk. Hétfőn és kedden délután segítettünk teát és kalácsot osztani a szereplő gyermekeknek, amivel azt az élményt is megkaphattuk, hogy végig néztük műsoraikat. Le a kalappal előttük és pedagógusaik előtt. Mielőtt hazamentünk volna karácsonyra, itt is megülhettünk közösen egy karácsonyi vacsorát.


26-án volt az UFF évvégi közgyűlése és karácsonyi bulija. A közgyűlés során mi is bemutatkozhattunk és utána a koncerten és a bulin jót szórakozhattunk. Sokan meglepődtek, hogy ilyen hamar vissza is jöttem. De hát, miért ne, ha jó itt és a karácsonyi bulik mindig a legjobbak.


Az egyesület rendezvényei mellett mindig van kicsi más feladat és sok szabadidő egyéb dolgokra. Kicsi feladatként volt szerencsém mélyebb bepillantást nyerni az itten kulturális életbe. Lehetőséget kaptam ugyanis, hogy én is írjak javaslatot az Székelyudvarhelyi Értékek Tárába történő felvételhez. Ez jó volt, mert újabb embereket ismerhettem meg, akik természetesen nagyon segítőkészek voltak és legalább kipróbálhattam ezt is. A kulturális életről jut eszembe, színházban is voltunk a hónapban. Szép műsort nézhettünk meg az Udvarhelyi Néptáncműhely előadásában. Ez a műfaj közel áll a szívemhez, illetve Esráék is nagyon élvezték, mert a szövegek megértése nélkül is élvezhető és érhető volt.

A karácsonyt természetesen otthon töltöttem. Kicsit jó volt már hazamenni. Mindig jó azért az embernek a saját ágyában aludnia. Persze ugye mindenkinek van egy ismerőse, aki tud segíteni, így kaptunk fuvart haza és visszafelé is. Nagyon hálás vagyok érte, legalább az út is gyorsabban telt, s megbizonyosodhattam ismét, hogy nem vagyok a világvégén.

A karácsonyi otthonlét után Gökhan egy barátja jött hozzánk Franciaországból. Furcsa az élet. Bármennyire is kacagtat a tény, hogy egy internetes játékból ismerik egymást immár négy éve, ez megtörténik, és nagyon furcsa az is, hogy most találkoztak először és úgy viselkedtek egymással, mintha már a homokozóban is együtt játszottak volna. És igen, egy úgy szólván idegent befogadni az otthonodba?! De ezen nincs, amiért meglepődjek. Nagyszebenbe mentünk utána a repülőtérre és egy éjszakát ott is töltöttünk. Mármint Nagyszebenben, nem a reptéren. Még mindig nagyon szép város és a karácsonyi vásár pont olyan volt, mint a mesékben. Én és a tériszonyom ismét megküzdöttünk, és megint én nyertem, mikor felosontunk a templom tornyába, aztán a városi meséből a falusiba érve körül jártuk a skanzent.


Azután jóbarátainknak hála egy éjszakát Kolozsváron is eltölthettünk. Ismét nem okozott csalódást, mert ugye „Szép város Kolozsvár…” (Remélem Esra is leírja, mert habár csak ezt az egy sort, de ezt nagyon megtanulta. :D ). Természetesen itt is megnéztük a karácsonyi vásárt, persze ez kicsi apróság csak, de úgy eltelt az autóban az út, hogy játszottunk, mintha nem is lett volna. Azt hiszem szükségünk lenne még egy fiúra a csapatban, mert, ha ők megkapják a közös hangot, akkor nagyon viszik a többit és ez talán örök talány marad mindenki számára, de a fiúk valahogy mindig megkapják. A szilveszteri játékpartit megelőzően még a Székelykapu múzeumot is megnéztük, csak, hogy kompletten teljen az év vége. Az óévet a városban búcsúztattuk, esküszöm jobban esett, mintha buliztunk volna egy hatalmasat.


Mindenkinek boldog, sikerekben gazdag évet kívánok! Mindenekelőtt boldogabbat! Találkozunk jövőre is.

Shine like a star – A népszerűségünk szinte akkora, mint a Hargita


A novemberi hónapunk is elég eseménydúsra sikerült, a legelsőtől a legutolsó napjáig.

Török barátaink november első napján érkeztek vissza Romániába, Kolozsvárra. S ha már ők úgyis ott vannak gondoltuk, hogy ott találkozunk velük és kicsit felfedezzük Kolozsvárt is. Én még sosem jártam ott azelőtt. Kellemest a hasznossal összekötve megkértek bennünket, Zsuzsit és engem, hogy vegyünk részt a MIT (Magyar Ifjúsági Tanács) által szervezett Adj király, katonát! vetélkedőn. Így egy pénteki napon elindultunk Nagyenyedre, ahol szombaton a verseny zajlott. Ahogy láttam a gyermekek is nagyon élvezték, és nem különben mi is. Alapvetően is kíváncsi voltam, hogy mi lesz ott, mivel azt megelőzően a verseny munkafüzeteit is segítettünk csomagolni és nagy meserajongó is vagyok. És persze itt is egy jó csomó új emberrel megismerkedhettünk. Még mindig meglep, hogy mindenki milyen közvetlen és barátságos velünk. De kívánom, hogy érjen még sok ilyen meglepetés az év során és az életben.

nov2A hétvégénk még egyáltalán nem ért véget, szombat este értünk Kolozsvárra és belevetettük magunkat az éjszakai életbe is. Nagyon jól éreztük magunkat, és hát milyen az élet, egyetlen egy ismerősöm él Kolozsváron, aki persze pont otthon volt, és pont ott bulizott, ahova mi is mentünk! Vasárnap kicsit szétnéztünk a városban, sétáltunk a parkban, megnéztük a belvárost és vettünk barátságkarkötőt. Amennyire elfáradtam a hétvége alatt, pont úgy fel is töltődtem tőle. (Máskülönben most is pont ezt érzem, amikor ezeket a sorokat írom a hargitai kirándulásunk után, de erről majd később.)  Ennél jobban nem is kezdődhetett volna a hónap, és egy biztos, Kolozsvárból ennyi nem volt elég.


Immár teljes létszámban tehát folytattuk a munkánkat. A hónapban megtanultuk az időjárást, testünk részeit, érzéseinket és a hideg beköszöntével aktuálisnak láttuk a téli ruházat ismeretét is. Egészen jól kialakult már az a metódus, ahogy a legjobban le tudjuk kötni a gyermekek figyelmét és át tudjuk adni, amit szeretnénk. Rengeteg dalocskát tanultunk mostanában, és mivel egy héten 8-9 csoportban is ugyanazt a foglalkozást tartjuk, alaposan beleégtek a gondolatainkba és lassan már-már bárhol és bármikor eszünkbe jutnak ezek és akarat nélkül is énekeljük. Na de így, hogy a rendszerünk is kialakult, nagyon pozitív visszajelzéseket kaptunk az óvónéniktől, ami melengeti a szívünket és még több erőt ad a folytatáshoz. Persze ezt az ő segítségük és javaslataiknak köszönhetjük, de örülök, hogy megtanuljuk mi is a leckét.


Emellett volt egy-két olyan nap a hónapban számomra, amikor úgy éreztem, hogy kész, nem tudom mi lesz, hogy lesz, de nem kapjuk a közös hangot, és fel is mérgesítettem magam. Persze nem vesztünk össze, de érzetem egy kicsi feszültséget a levegőben, amit lehet a bennem bujkáló betegség miatt éreztem csak – sajnos sikerült megfáznom, így egy pár napot ki is kellett hagynom a tanításból, szerencsére nagyon kedves doktornőt kaptuk orvosunknak, úgyhogy nem volt nagy gond és kedves lakótásaim is úgy törődtek velem, mintha három anyukám lenne egyszerre.  – De lehet, hogy már pont ideje is volt. Nem lehet minden döccenésmentes. Olyan ez, mint a friss szerelemmel, le kell hulljon a rózsaszín köd, hogy lásd a valóst. Ami szerencsénkre lehet, hogy még szebb és jobb is, mint gondoltuk.

A napközik mellett el kezdünk járni, a Gimibe is angolórára, hogy beszélgessünk a diákokkal, szerencsére nagyon nyitottak felénk, rengeteg kérdésük van és bátran hozzászolnak bármihez.

A fiataloknak indított angol társalgási klubot folytatjuk és minden alkalommal új emberek is csatlakoznak hozzánk, jó látni, hogy ennyi érdeklődő van. Ez a legjobb visszajelzés, amit kaphatunk. Ha kedvet kaptok csatlakozzatok hozzánk ti is, csütörtökönként 18.30-tól az UFF irodában, Székelyudvarhelyen.



Ezek mellett pedig több az UFF által szervezett esemény részesei is lehettünk. Ilyen volt a Peron Music Tehetségkutató Fesztivál, amit az Ifjúsági házban szerveztek meg. Az önkéntes zsűri tagjaként nem volt egyszerű dolgunk, mivel nagyon színvonalas produkciókat láthattunk a színpadon, jól szórakoztunk és úgy eltelt a nap, hogy észre sem vettük.


A városi gólyabálon is részt vettünk. Azt a megtisztelő feladatot kaptam a szervezőktől, hogy tagja lehettem a zsűrinek. Nagyon élveztem, nagyon ügyesek voltak és nagyon komolyan vették a feladatukat a gólyapárok. Lenyűgöző, hogy mennyire várják és értékelik itt a gólyabált a fiatalok. Szinte hihetetlen, hogy minden diák számára ez ekkora esemény, de jó, hogy van, ami összetartja őket.

nov7A harmadik nagy UFF-os eseményünk a Madarasi Hargitára szervezett kirándulás volt. Na még ott sem voltam azelőtt. Nagyon szép hely. Habár síelni még nem tudtunk, kirándultunk egyet a csúcsra, és mivel ez a hónap a zsűrizés hónapja volt, nem maradhatott el itt sem, hiszen a hétvége folyamán a diákoknak csoportversenyen is teljesíteniük kellett. Jók ezek a kirándulások nekünk is, minden alkalommal egyre közelebb kerülünk egymáshoz és másokhoz. Jó érzés volt különben, hogy ilyen sok diák is tudja a nevemet és úgy aggódtak, hogy nem fázok-e.

nov8November 30-án töltötte Esra a születésnapját. Gökhan készített neki tortát, amire nem hiába nagyon büszke is. A mi ajándékunknak is nagyon örült, egy fénykép/emlékalbumot készítettünk neki Zsuzsival, kicsit meg is irigyeltem, olyan vagány lett.

Ja igen és ki ne felejtsem, egy egész napra sztárok lehettünk itt Udvarhelyen. Reggel a Príma rádióba mentünk beszélgetni Zsuzsival. Őszintén rég éreztem magam ennyire zavarba, mint ezelőtt a beszélgetés előtt, sosem voltam még rádió studióban, főleg nem úgy, hogy beszélnem is kelljen. De a riporter nagyon rutinosan vezetett bennünket és a végére már szinte élveztük is a helyzetet. Délben egy sajtótájékoztatót tartottunk, ami nem is kell mondjam, szintén teljesen ismeretlen terep volt számunkra. De egészen jól vettük az akadályt. Valamint a most megjelent Sulisokk magazinban írtunk egy cikket Zsuzsival, az EVS-ről és a tevékenységünkről, Esra és Gökhan pedig az angol klubról.

nov 9A sok szervezett program mellett jutott időnk egyénileg is elmenni kirándulni. Ezúttal az Egyes-követ vettük célba. Útitársunk és kalauzunk Zsombor volt, akit még Bukarestből hazafelé jövet ismertünk meg a vonaton, ő volt az, aki segített nekünk akkor sikeresen hazaérni. Igazán nagy kihívást jelentett számunkra a kő megmászása. Nekem biztosan. Először nem is akartam felmenni, de nagyon örülök, hogy megtettem és jó volt, ahogy támogattuk egymást. Minden félelmet le lehet győzni csak akarni kell, így én és a tériszonyom megmásztuk az Egyes-követ.


Élményteli hónap után izgatottam várom a következő vajon mit hoz.



Újabb egy hónap telt el

Újabb egy hónap telt el. El sem hiszem…

Próbálom összeszedni a gondolataimat, és összegezni röviden mi történt ezalatt az idő alatt. Annyi biztos hogy  nem unatkoztam!


A hónap elején volt időm, és lehetőségem hazautazni a családomhoz. Mindenki otthon volt pár napra, mindenki megpihent és közben élveztük egymást társaságát (többnyire ahogy az lenni szokott). A barátaimmal is tudtam találkozni, de eleinte nehéz volt összeegyeztetni kivel, mikor, mert mindenkire kíváncsi voltam, hogyan alakul az életük az egyetemen, vagy a munkában. Órákig beszélgettünk az életünk alakulásáról, és hogy mennyire szeretjük azt amit csinálunk. Egyetemen tanulni, iskolába járni, dolgozni, önkénteskedni. Jó volt látni őket, és kicsit olyan volt mintha el sem mentem volna otthonról.

Ezek miatt kicsit szomorú is voltam mikor visszajöttem. Hiába voltam két hetet otthon, kevésnek éreztem. Szerencsére pár nap elteltével, újra belerázódtam az itteni életbe, és végre nyugalmam volt (a szó jó értelmében).

Miután én megérkeztem, pár napra rá Merci utazott haza, aztán kis idő múlva a Esrának és Gökhannak is mennie kellett, így október közepe fele pár napra egyedül maradtam. Vártam hogy visszaérjenek, és hogy újra kezdődjenek a tevékenységek.


Merci  érkezésével aztán mentünk az ovikba, az irodába. Az egyik ovodában segítettünk muffint sütni, a másikban pedig elkísértük a gyerekeket a bábszínházba, ami által mi is új élményekkel gazdagodtunk.


A tanulás sem maradt el. Megtanulták a gyerekek a farm állatait és a számokat is egy saját készítésű játékon. Az őszi szünet ideje alatt pedig kézműves tevékenységgel készültünk a kicsiknek. Krumpli nyomdáztunk, vagyis megpróbáltunk…


Szabadidőnkben elmentünk túrázni, meglátogattuk a helyi piacot, és a boltokat, na meg filmeket néztünk.

Az október tehát nagyjából így telt…