Korzettes találkozó – 2019. november 16-17., Parajd
Hogy tudják, nincsenek egyedül! – ezzel a jelmondattal indult 2016-ban a HÁTiskola program gerincferdüléses fiataloknak szóló szakasza, a korzettes találkozók, majd korzettes táborok sora. Idén, november 16-17-én kerül sor a Korzettes találkozóra, amikor a törzsortézist viselő fiatalok együtt töltenek egy hétvégét Parajdon. A szervezők várják az érintetteket, jelentkezőket!
“A hulladékmentesség nem arról szól, hogy többet hasznosítsunk újra, hanem éppen arról, hogy lépjünk fel felesleges hulladék otthonunkba való beáramlása ellen, és állítsuk meg még a küszöb előtt.”
8. Székelyföldi Peron Music Tehetségkutató Fesztivál
A JELENTKEZÉS A TEHETSÉGKUTATÓRA LEZÁRULT!
Jelentkezz! Zenélj! Énekelj! Nyerj! A PERON MUSIC tehetségkutatók egész Kárpát medencében keresik a legtehetségesebb élő zenét játszó amatőr bandákat, akiket a Hangfoglaló program felkarolhat és a magyar könnyűzenei ipar sikertörténetévé tehet. Jelentkezési feltételek és részletes információk a székelyföldi szervező, Udvarhelyi Fiatal Fórum honlapján, az uff.ro oldalon és UFF facebook oldalon találhatók! Jelentkezz szeptember 30-ig!
As far as I remember in my last blog episode I finished writing just before going to Mid Term Evaluation Training by Erasmus+. So if you are interested, I’m willing to share my memories.
The training was held in Poiana Brasov at a luxury facility. The place was chill and comfortable in every way; rooms, natural environment, foods and so on.
However, some volunteers were not satisfied. I believe they would prefer a place in the city center and covered by local or young people who want to party all night long just like we had in On Arrival Training. But if 90 volunteers are in the same place, location and opportunities do not matter, the party is inevitable. Even though they warn us several times as ‘Do not party at your rooms’ one of my friend’s living room was suitable for a party for 50 people. Thus, we did, every single night. But the fault is not ours, the room’s itself.
I don’t want to bother you about the content of the training, it was kind of similar to On Arrival Training. But basically, they aimed at the importance of volunteering and opportunities after the volunteering period. Also one of the most useful part for me is the definition of the learning and the learning types. It was a proper Personal Development training I would say.
After training, we had enough time and energy to visit Peles Castle which is 90 minutes away from Brasov. It’s the most beautiful castle I’ve ever seen in Romania so far. Although the guide was not so excited about telling the story of the castle -which I can understand, doing the same thing a dozen times every day, using the same sentences like a robot, not so interesting- even she couldn’t break the enthusiasm that the castle has woken deep inside me. Because at least she was talking English.
As volunteers, nowadays most of our working hours have been spent to the magazine called “Sulisokk” which we publish soon. Our goal is to explain and introduce the EVS program. From the very beginning to the end the language is English and all the articles created by us. You’ll find anything you may want to find about EVS, so stay tuned and do not miss the chance to get informed. Who knows maybe you’ll be volunteers too, in the future.
Before I left my hometown for the first time, I could not expect that I would find close friends. Because, you know, language is an obstacle, cultures, and ideologies are different. But it didn’t take too much time to realize that you can find people around the world, even though you belong different culture, ideology, and perspective, still, you might be able to think the same way. One of the best decisions of my life was participating in the Work and Travel program and thanks to that experience I have lots of precious friends and some of them came to visit me in Romania. We spent the Easter holiday together. It was an enjoyable journey but at the same time tiring too, because in 2 days we made a big trip included Salina Turda, Sibiu, Sighisoara, and Brasov. Also every night we went back home to sleep that means we spent to much time on the Romanian defective roads. But it
definitely worth it. Even though we don’t talk too much via social media I realized that we didn’t lose anything regarding our friendship.
So far my life is going that way as I tried to tell you guys. Hope you did enjoy while reading. See you in the next blog article. Enjoy your life.
Hi everybody!
This month was a combination of everything. Sometimes we cried, we laughed, we traveled, we learned.
First, I will tell the worst one then I will continue with good stories. Beginning of the March, we learned Zsuzsi will finish the project. There wasn’t any problem, it was just about her life. To accept this sad new was quite hard for me. We lost one part of our family, but everything was for her. So we decided to have a good time in our last days together. While she was going, we organized a goodbye party for her. It was with tears but anyway we will be a family always. I’ve already missed her. But I am sure we will see each other as soon as possible.
Now let’s talk about the project. We continued to play board game at primary school. Sometimes we had some misunderstanding, but generally, it was ok. We saw that the students liked and enjoyed it, that was the most important thing for us.
As every month, we met with participants on Thursdays for the English Club. This club is not good only to practice English but also to share our cultures and differences. Every week I learn new things about this region or Romania.
Except these, we had a different project for this time. We prepared the magazine about EVS, us and our projects. This Sulisokk will be full of the answer for all kind of questions about EVS world. Also, we added interesting interviews in it. You can get inspired by them, don’t forget to read it.
One of the important events for this month was the Mid Term Evaluation Meeting. We spent three days with eighty other volunteers and trainers from all over Europe. Before the MTE meeting, everybody has questions about how to fill the youth-pass. But we realized what we learned and how we can describe these as eight key competencies. Also, we got information about where can we use the youth-pass after EVS life. We talked, laughed and drank together with the people that share the same EVS fate with us.
The last and best part is traveling. We visited a lot of places this month. Some of them were new for us, some of them were the same which we visited before. Targu Mures, Sighisoara, Sibiu, and Brasov were the places we visited a few times, and this time we went to show them to our friends.
Sovata, Lake Sfanta Ana and Marefalva were such beautiful natural places which we saw the first time. Also, after the Midterm Meeting, we went to Peles Castle. So far this castle my favorite castle in Romania. It is incredible with magnificent architecture and decoration.
And the other incredible place was Salina Turda, which we went with our friends from Slovakia and Poland. It was scary deep and gorgeous with the lights, boots inside the lake,ferris wheel, mini golf, bowling. Surely it is one of the must-visit places in Romania.
A tavasszal nem csak a tavaszi fáradtság érkezett meg szerencsére, hanem a jókedvünk is. Visszatért a lelkesedésünk, ami a kirándulásokat és a szórakozásokat illeti, persze a munkakedvünk is új lendületet kapott.
A március nem is kezdődött mással, mint márciuskával. Ez egy olyan néphagyomány, amit én még nem ismertem Esra viszont igen. Ez meglepő tekintve, hogy eddig csak ők találkoztak új tradíciókkal. Tehát megvettük egymásnak a karkötőket, s vártuk, hogy az első gólyamadár megérkezzen vagy megpillantsuk az év első virágát, hogy kívánságunk teljesülhessen. Így a március lejártával szerencsére mondhatom, hogy minden jól alakul, persze okos ember olyat kíván, ami reális.
Ami a munkát illeti, feladatunk változatlan volt. Kicsinek nem mondható társasjátékunkkal még több iskolát látogattunk meg. Nem mondom, hogy a 40. játék után ugyanolyan lelkesedés fog el bennünket, amikor el kell magyaráznunk a játékszabályokat, de valahogy ez mégis jó tanulás arra, hogy milyen is az élet. Minden munkában vannak olyan részek, ami változatlanok, az pedig már csak rajtad múlik, hogy hogyan éled meg ezeket, de a gyermekek és a tanárok mindig újak, mindig tanulunk új reakciókat, tőlük és magunktól is. Ők lelkesek, nagyon, mondhatni mindegyszálig. Hálásak lehetünk nekik, ők a mi segítségeink. Persze az is új lendületet adott a dolognak, hogy lehetőséget kaptunk egy asztali verzió elkészítésére, de erről majd többet, amikor kész lesz.
Tavasszal nem csak a mi életünk, de az egyesületé és a városé is jobban beindult. Nem is csoda, egy kis napsütéstől mindenki új erőre kap, főleg ilyen hideg tél után. Például itt az a nemes nap, ami a nőket tiszteli, őszintén rég kaptam már ennyi virágot és csokit nőnapra. Nem egy nagy dolog tudom, de valahogy jó volt nőnek érezni magad ezen a napon, és nagyon jó volt látni, hogy az utcán mindenki virággal sétál, a férfiak, akik épp meglepni készülnek valakit és a nők, akik már megkapták a maguk ajándékát. Persze ez egy csomó kérdést és beszélgetési témát felvetett közöttünk is, szegény férfiak, hogy nekik nincs ilyen napjuk, de ez talán nem idetartozik… A lényeg, hogy arra is jók ezek a különleges napok, hogy az ember kicsit elgondolkozzon. Zsuzsival pedig olyan szerencsében is volt részünk, hogy segíthettünk a Nőnapi Konferencián. Bele-bele pillantottunk egy-egy előadásba, a sikeres nők példája pedig mindenkit arra késztethet és bíztathat, hogy igenis kell bátran csinálni a dolgaidat. Igenis lehetsz sikeres az élet minden terén, nem csak üzleti szférában, anyaként, feleségként, leányként, barátként egyaránt, egyidőben.
Ami a sikereket illeti, elmentünk a Marosvásárhelyen megrendezett Dinamit! – Sikerkonferenciára is. Rengeteg különböző területről érkező ember mutatta be saját sikerét. Sokat ugyan nem ültünk ott, török barátaink kevésbé értették miről is beszélgetnek a színpadon, de mindenesetre nagy élmény volt, nagyon szép hely az a Kultúrpalota. Érdekes dolog ez, hogy már többször megfordultam Vásárhelyen és még ott nem jártam, és még hány hellyel van ez így. Túl sok minden van a világon, nagyon kevés ez az egy élet mindent felfedezni, de ha már ott voltunk egy mozira is betértünk. A film nagyon jó volt, de ami érdekesebb volt az maga a jegyvásárlás. Mi próbáltuk mind angolul kérni a jegyeket, s a lány a pénztárban pedig kérte a segítséget románul a másiktól, aztán a végére csak kikerekedett, hogy magyar volt a lány, hát mindenképp megkönnyítette volna a dolgunkat, ha tudjuk előre.
Kimentünk a március 15-ei ünnepségre is egy kicsit, Esra és Gökhan is olyan büszkén viselték a kokárdát, öröm volt nézni. Nagy szerencsénk van, hogy ennyire érdeklődnek minden iránt, ami itt zajlik legyen az egy nemzeti étel, ital vagy ünnep. Mindenre nyitottak és mindenre kíváncsiak.
Mi mindent hozhat még a tavasz… Nekem például vendégeket. Olga barátnőm, az egyetemről, Magyarországról, és a barátom Belgiumból is meglátogattak, ráadásul fedésben. Nagy élet lett kicsiny lakásunkban. Szinte delíriumban voltunk, mikor kihez szóljunk, s hogy kerülgessük egymást a konyhában, de már ideje volt megint kicsit szocializálódni, ami azt illeti.
Haza is utaztam egyszer, édesanyámat felköszönteni, de meglepetés voltam. Nem szóltam, hogy megyek haza, hát talán nem is kell mondanom, hogy örültek nekem.
A program részeként lehetőségünk és kötelességünk volt résztvenni egy kiértékelő tréningen. Ez az úgy nevezett Midterm Evaluation azt a célt szolgálja, hogy kicsit átgondoljuk, mi történt velünk eddig és hogyan lesz ezután. Mi az, ami a projekt során változásra szorul, és mi történik majd a projekt után. Én nagyon örültem, hogy kicsit ilyenekről szóesik. Amikor csak zajlik az élet, akkor az ember megéli a pillanatokat, és ez rendben is van így, de néha szükség van arra az időre is, amikor megállsz egy pillanatra és végignézed mi is történik veled és körülötted. Mind a hárman külön csoportba kerültünk a tréningen, de én örültem neki, így még jobban érzed a késztetést, hogy nyiss mások felé. Rengeteg új emberrel (és egy pár régi ismerőssel is) találkoztunk, új barátságok születhettek ismét. Rengeteg ember, megannyi különböző nézőpont és történet. Megint beigazolódott, hogy mennyire szerencsések is vagyunk az UFF-fal és egyáltalán a helyünkkel és helyzetünkkel. Szinte senki nem akarta elhinni, hogy nekünk tényleg semmi nincs, amin változtatnánk. Na igen, el ne felejtsem mondani, hogy én voltam a legjobb helyzetben, ami a tréning csoportot illeti. Persze a többiek is jó trénereket kaptak, mindenkinek megvan a maga módszere, de akivel én lehettem, őt mindannyian szeretjük, úgyis hogy nem igazán ismerjük. Különleges személyiség, különleges módszerekkel, de erről olvashattok majd a következő Sulisokkban. 
A tréning Pojána-Brassón volt. Ha már jártál akkor akkor nem kell elmondanom, milyen szép ott is. Három nap alatt pedig három évszakot élhettünk meg ott, de mindnek megvolt a maga szépsége. Az eredi sétának a tavaszi napsütésben vagy a hógolyócsatának a szitáló hóesésben.
Mint mondtam kicsit az élet visszatért közénk, így például elmentünk a tréning után megnézni a Peleş kastélyt, sokan dícsérték, de tényleg megérte. Szovátára is eljutottunk végre, nagyon szép időnk volt, jó volt a természetben lenni megint. Mikor barátnőm itt volt, természetesen megnéztük a várost és Segesvárt. Ha jönnek látogatók mind ugyanazokat a köröket kell járni, hogy lássanak mindent, ami fontos, de mint mondtam, mindig van valami amit nem fedeztél fel egy adott helyen. Ami még a kirándulásokat illetően érdekes, hogy már-már jobban ismerem és többet láttam Romániából, vagy legalábbis Erdélyből, mint Magyarországból. Érdekes és lehet kicsit szomorú is ez a része az emberi természetnek, hogy ami elérhető és evidens, az kevésbé izgalmas, és mind mondhatjuk, hogy lesz még időnk rá és, hogy majd legközelebb, de mi van, ha nem lesz legközelebb? Nincs jobb idő és alkalom, mint a most és az itt.
Sajnálatos veszteség is történt velünk a hónapban. Zsuzsi elköltözött tőlünk, itt hagyta a projektet, de nagyon bátor lépésre szánta el magát ismét. Mind reméljük, hogy sikerülni fog minden az életben neki, amit szeretne, s úgy ahogy szeretné. Minden kicsit más lesz nélküle, hiányozni fog kicsi családunkból.
Project description
Europe is an urban continent. Nowadays the vast majority of the EU population (four out of every five people to be more specific) lives in a settlement having the dimensions of a town or a city. Navigating the bustling maze of a city can pose all sorts of everyday challenges for the roughly 80 million EU citizens who have some forms of disability. There might be no wheelchair lifts on local buses, or no Braille on signposts, or perhaps there are annoying steps that block people in wheelchairs (or people with prams, or mobility strollers) from entering a building. Naturally, people with disabilities would often like to be more mobile and independent, so we can ask ourselves: are there better ways to design European cities in order to become more accessible for everybody? Should local authorities, city planners and architects consider these issues more carefully? And if so, where there are accessibility challenges, can we – the civil society and its representatives, the active NGOs – help to overcome them? We can proudly state that we’ve built our experience in making cities more accessible for people with disabilities: two years ago we had the first successful youth exchange based on the forth mentioned goals and now we will have the chance to analyse the path we’ve taken since 2016.
Being aware of the forth mentioned accessibility challenges in Europe the Youth Forum of Odorhei from Romania (Udvarhelyi Fiatal Fórum) is relaunching the innovative youth partnership in order to promote the rights of people with disabilities in Europe. The project will highlight the importance of developing and implementing local policies and practices for recognising the needs of the large and growing number of people with disabilities in Europe. The basic aim of the Re-Access City youth exchange is to identify all the accessibility challenges in European local communities and to develop useful tools in order to efficiently overcome them.
During the program participants will
– create useful tools in order to identify all the accessibility challenges inside local communities in Europe
– draw printed maps and will create on-line platforms where accessibility challenges are facing people with some forms of disabilities
– realize a movie and a handbook of the program which can be used as best practice tools for other Eastern-European cities and local communities
Project title Re-Access City
Project duration 1-9 of October 2019
Place Odorheiu Secuiesc, Harghita County, Romania
Project holder Youth Forum of Odorhei – Udvarhelyi Fiatal Fórum
Partners involved EU Program Countries
Participants 4 participants + 1 group leader from each partner
Working language English
Partners profile
– non-profit organizations from EU Programme Countries working with young people and able to send 5 participants (4 participants + 1 group leader, gendered balanced group) that will fit the profile bellow. Dear future partners, please feel free to offer your input, the project is based on the active involvement of all partners invited and your ideas are more than welcome.
Participant profile
– young people aged between 18-30 (except group leaders) with affinity for everyday challenges that are making life difficult for people with some form of disabilities in Europe, open-minded and open to new challenges, with good communication skills and able to actively participate in all the planned activities during the project cycle.
Conditions
Accommodation, meals and activity costs will be financed 100% through the European Commission’s Erasmus+ Program. Travel costs will be reimbursed according to the Erasmus+ rules (Youth exchanges).
Distance between 10-99 km: 20 Euros/participant
Distance between 100-499 km: 180 Euros/participant
Distance between 500-1999 km: 275 Euros/participant
Distance between 2000-2999 km: 360 Euros/participant
Distance between 3000-3999 km: 530 Euros/participant
Distance between 4000-7999 km: 820 Euros/participant
For travel distances of 8000 km or more: 1500 Euros/participant
Procedure to apply
All NGOs who wish to be part of this initiative are welcome to apply by filling in the Partner Identification Form (PIF) and sending it to somogyi.attila@uff.ro. If you are willing to join the youth exchange, please send us your PIF and we will send the mandate in order to be signed by your legal representative.
Deadline for sending the PIF and the signed mandate by e-mail is the 20th of April 2019.
Történelmi pillanat az UFF életében. Történelem, hiszen egyesületünk számára minden UFF autó egy nagyon fontos emlékhordozó, és most alkalom nyílt egy újabb jármű beszerzésére a Bethlen Gábor Alapkezelő ZRT. jóvoltából.
Az Udvarhelyi Fiatal Fórum meghívásos pályázat keretében nyerte el azt a támogatást mely jelentős részben tudta finanszírozni az UFF eszközparkjának, pontosabban autóparkjának fejlesztését. Az ugyan használt, de remek állapotban lévő 2011-es kiadású VW Touran 7 személyes 2019 februárjában került az egyesületünkhöz, azóta pedig minden program és akció egyik elengedhetetlen segítője.
Ezúton is köszönjük a támogatást a BGA-nak, az UFF-osoknak, pedig, hogy vigyáznak az új UFF járgányra. Sok-sok balesetmentes kilométert kívánunk magunknak!
Az Udvarhelyi Fiatal Fórum 2019. áprilisa és 2019. augusztusa között a budapesti Magyar Nemzeti Portrétár intézményének keretén belül múzeumpedagógia és non-formális oktatás, családfakutatás, kiadványszerkesztés, továbbá különböző rendezvények szervezése és lebonyolítása iránt érdeklődő önkénteseket keres.
Az önkénteseket fogadó szervezet a Nemzeti Portrétár Alapítvány (http://npg.hu/), a koordináló szervezet a Magyar Önkéntesküldő Alapítvány (http://hvsf.hu), további tájékoztatásért érdeklődni a kapcsolattartó projektvezetőnél, Kovács Panka (evs.hvsf@gmail.com) vagy az UFF-irodában lehet.
Röviden a Magyar Nemzeti Portrétár Alapítványról
Célunk felkutatni és internetes adatbázisban bárki számára elérhetővé tenni mindazoknak a hölgyeknek és uraknak még fellelhető arcképét, akik életükkel, munkásságukkal részesei voltak a magyar történelemnek. Ennek érdekében a felkutatott történelmi arcképek tudományos beazonosítását, és az illető személlyel kapcsolatos oktatás, ismeretterjesztés elősegítését is célul tűzzük ki magunk elé. Nem csak történészek, illusztrátorok, művészettörténészek, családfakutatók és oktatók szakmai munkáját kívánjuk segíteni, küldetésünk, hogy tevékenységünket minél több érdeklődő számára elérhetővé tegyük.
A program rövid összefoglalója
Az EVS-önkéntesek a következő tevékenységekben vehetnek részt:
interaktív, non-formális múzeumpedagógia: a kerület iskoláinak bevonásával kreatív, művészeti-történelmi foglalkozások szervezése az alapítvány munkatársának segítségével. Az önkéntesek nagy szabadságot kapnak a témakör és munkamenet kialakításában. A projekt végére egy múzeumpedagógiai ötlettár összeállítása a tapasztalatok alapján, online és kézikönyv formátumban.
kiállítások szervezése és megvalósítása: a galéria időszakos kiállításainak szervezésében való segítség, előkészületi munkálatok, kapcsolattartás a portrék tulajdonosaival, kiállítótér elrendezése, kiállítás megnyitók szervezési és lebonyolítási folyamatában való segítség (esetenként előre egyeztetett hétvégi munkavégzéssel)
kiadványszerkesztés: a kiállításokhoz kapcsolódó kiadványok, illetve promóciós anyagok szerkesztésében, grafikai munkában való részvétel
kutatás, családfakutatás: alapítványunk szakértőinek vezetésével az önkénteseknek lehetőségük lesz belemerülni a családfakutatás és portrékutatás rejtelmeibe, a terepi munkában való részvételre, illetve az ehhez kapcsolódó képzéseken való részvételre
honlap-szerkesztés, adatbázis-kezelés: a portrékról való online-adatbázis vezetésében és frissítésében, valamint az alapítvány honlapjának és közösségi médiafelületeinek szerkesztésében való segítség, blog vezetése az önkéntes tevékenységről és egyéb kapcsolódó témákról
az Európai Önkéntes Szolgálat népszerűsítése: a Magyar Önkéntesküldő Alapítvány EVS-tájékoztatóin való részvétel, személyes élmények megosztása az érdeklődőkkel
saját projekt: az alapítvány nyitott az önkéntesek egyéb, témához kapcsolódó ötleteinek megvalósításában való segítségre, mind a múzeumpedagógia, a restauráció és a kutatás területén
Az önkéntesek profilja
Két határon túli (felvidéki, illetve erdélyi) magyar önkéntest várunk, akik
érdeklődnek a Kárpát-medence történelme, a művészetek és a művészettörténet iránt
szeretnek különböző korosztályokkal foglalkozni a gyerekektől kezdve (múzeumpedagógia) az idősebbekig (családfakutatás)
jó kommunikációs készséggel rendelkeznek
szívesen próbálnak ki új dolgokat, ismerkednek új emberekkel
kreatívak, alapvető számítástechnikai ismeretekkel rendelkeznek
érdekli őket a kiadványszerkesztés
szívesen részt vesznek rendezvényszervezési munkálatokban, az adminisztrációtól kezdve a megvalósításig
nyitottak, pozitívak, akik jelenlétükkel új lendületet hoznak az alapítvány életébe, hogy tevékenységünk még több érdeklődőhöz eljuthasson!
Gyakorlati tudnivalók
Az önkéntesek Budapesten, a 11. kerületben (a Móricz Zsigmond körtér közelében) fognak lakni. A lakhatás költségeit a program fedezi. Ezen kívül az önkéntesek étkezési hozzájárulást (40.000 ft/fő/hó) és az Erasmus+ útmutató szerint megállapított mennyiségű zsebpénzt (37510 ft/fő/hó) kapnak havonta. Az egyszeri oda- és visszautazás költségtérítése az Erasmus+ program által megállapított összeghatárig történik, a lakóhelytől való távolság függvényében. A helyi közlekedéshez való hozzájárulás az önkéntesekkel történő megegyezés szerint kerékpár vagy havi BKK-bérlet biztosítása formájában fog történni. Az önkénteseknek továbbá lehetőségük lesz online angol nyelvkurzuson részt venni.
Jelentkezés
A jelentkezéshez, kérjük, töltsd ki az innen (https://docs.google.com/forms/d/e/1FAIpQLSf4aQtMtQYaCcF_8wtuFAhPqf3XE3DNKH069dTwgCMi7WDXQg/viewform) elérhető jelentkezési lapot, illetve küldd el az önéletrajzodat a evs.hvsf@gmail.com és a somogyi.attila@uff.ro címre!
A projekt angol nyelvű leírása
https://europa.eu/youth/volunteering/project/5561_en
Tanulás, munka, szerencse – csak ennyi kell a sikeres és boldog élethez
„Sehol sem vagyok annyira hasznos, mint itthon” - ezzel a mondattal fogalmazta meg a Dinamit konferencia örökös üzenetét Takács Kató Kata, a fiatal jogász, aki meghívott előadóként lépett színpadra március 9-én a Kultúrpalotában. Harmadik alkalommal szervezte meg a Dinamit Sikerkonferenciát a MIT – Magyar Ifjúsági Tanács, ezúttal 12 előadóval és három extraprodukcióval várták a fiatalokat Marosvásárhelyre a szervezők. A célközönség a középiskolás és egyetemista korosztály volt, de ezúttal is színes volt az odalátogatók sora, hiszen kisgyerekes családok és nagyszülők is helyet foglaltak a közönségben a sok kíváncsi pályaválasztó között.
Összesen 310 résztvevő látogatott el a Dinamit előadásokra, akik a nap végén számos jó tanáccsal térhettek haza. Minden előadó próbált megfogalmazni néhány motiváló útravalót a sikeres és boldog élet eléréséhez. Két dolog azonban minden előadó tanácsai között ott volt, mégpedig a gondolat, hogy rengeteget kell tanulni és dolgozni azért, hogy elérjük céljainkat, de mindvégig szeretni kell, amit csinálunk, mert csak az tehet boldoggá bennünket.
